Melinda vagyok, szívesen megírom én is a történetemet, talán tudok segíteni azoknak, akik most kétségbe vannak esve. Jelenleg most én is, emiatt elsősorban a segítségeteket szeretném kérni, ha itt van erre lehetőség. Szeretném elmondani, hogy értelmes embernek tartom magam, mindig jó tanuló voltam, ezekkel az érzésekkel mégsem tudok mit kezdeni a mai napig.

Nagyvonalakban arról van szó, hogy én 18 éves korom óta vagyok pánikbeteg, idén leszek 31, sajnos rossz helyre kerültem és egyből gyógyszert írtak fel a problémámra. Ami nagyon jól jött akkor, elnyomta a dolgokat, de elég komoly függőség alakult ki a gyógyszer és köztem, név szerint Prozac.

Nagyon sok könyvet olvastam akkor és most is a pánikbetegség és egyéb szorongásos rendellenességek tüneteiről, kezeléséről.

Alapvetően nem vagyok gyógyszerpárti és tisztában vagyok azzal is, hogy amint lehet le kell tennem ezt a gyógyszert, sajnos mindig rossz orvosokhoz/pszichológusokhoz kerültem eddig, akik csak még több gyógyszert akartak felírni nekem vagy nem vállaltak.

Hozzáteszem azt is, hogy biztosan én sem voltam elég kitartó, elég könnyen feladja egy “beteg” ember, ha azt a visszajelzést kapja 8500 forint 45 perc beszélgetés után, hogy túl komoly eset.

Ha valaki tud igazán jó személyt ajánlani, főleg pszichológust, akkor azt megköszönöm, a kognitív viselkedésterápia irányába haladnék talán a legszívesebben.

Jelenleg nagyjából 3. hete, hogy többször jöttek rám ismét pánikrohamok (gyógyszer szedése mellett) és a helyzet kissé eldurvult az elmúlt 2 hétben.

Megállás nélkül úgy érzem, hogy szédülök, de megpróbáltam görkorcsolyázni és ment, el sem estem, nem hiszem, hogy valós lenne ez a dolog az esetemben.

A “szédülés” mellé sokszor émelygés, hányinger társul, de sosincs hányás.

Lázam, hőemelkedésem nincs, jó pánikbeteghez illően beszereztem egy vadonatúj vérnyomásmérőt, a vérnyomás és a pulzusom is tökéletes, néha talán kicsit alacsony.

Korábban mindig mentőt hívtam vagy rohantam a sürgősségire és a fél életemet ott töltöttem, de most próbálom enélkül átvészelni ezt az időszakot.

Az elmúlt években minden vizsgálaton résztvettem, igaz vérvételen nem voltam szerintem tavaly óta, de mivel mindig mindent rendben találtak más vagy hasonló időszakaimban már nem tudom érdemes-e várakozni megint a semmire, illetve időt elvenni a valóban betegek elől.

Elfogadom, ami velem történik, de természetesen szégyellem saját magam előtt, másoknak szívesen beszélek róla, de nagyot csalódtam magamban, amiért ilyen vagyok.

Sokféle eszközzel próbáltam harcolni ellene, de amiről azt mondják, hogy hatékony az a mozgás, azt még nem próbáltam ki, az lesz a következő lépés és a jóga.

Szeretnék még pszichoterápiát, ahogyan feljebb írtam.

A segítségeteket abban szeretném kérni, hogy nem tudom van-e közöttetek orvos, ápoló, ápolónő, gyógyszerész vagy bárki, aki hasonlóakat tapasztalt, illetve látott valódi betegeken.

Folyamatosan visszatér nálam a LÉGSZOMJ és utánanéztem minden oldalon, hogy mit jelent pontosan, hogyan van megfogalmazva.

Azt is tudom, hogy a pánikbetegség egy alapvető tünetének számít, de mivel pánikbeteg vagyok és ez az állapot kisebb-nagyobb szünetekkel fennáll nyugalmi helyzetben is normális vérnyomás és pulzusszám mellett, így nehezen hiszek egyrészről magamnak, másrészről a megfogalmazásoknak.

Nálam a légszomj olyan, hogy van amikor elmúlik és nem érzem, de folyton azt érzem, hogy eldugul az orrom, emellett, hogy nem jut elég levegő a tüdőmbe, hogy nehéz kifújni a levegőt, hogy a kedvencem “összeesik a tüdőm”, tüdőembóliám lesz és egyszer fulladni kezdek rohamokban és “természetesen” belehalok.

Akárhogyan nyugtatom magam, érzem ezt a dolgot, de nincsen hörgés, nincsen véres köpet, nincs láz, nincs hőemelkedés, vérnyomás rendben, pulzus maximum 85, de általában 65 és 75 között mozog.

Mégis meg vagyok arról győződve, hogy meg fogok fulladni és hogy valami komoly bajom van és elájulok.

Tudom, ez PONTOSAN úgy hangzik, mint egy pánikbeteg ember és remélem, hogy valóban erről van csak szó.

Bárki, aki tapasztalt már valódi légszomjat vagy el tudja mondani, hogy az milyen, szerinte milyen lehet vagy ha foglalkozott ilyen betegekkel, hogy például, akinek valóban légszomja van annak magas a pulzusszáma vagy a vérnyomása más vagy bármi ami alapján el tudnám dönteni, hogy NEM, EZ NEM VALÓDI LÉGSZOMJ, hanem csak én képzelem.

De nem tudok mibe kapaszkodni, meg a megfogalmazásokban nincs erről konkrétan szó, viszont lehet, hogy egy orvos fogná a fejét a kérdésemnél és azt mondaná, hogy hülye vagyok, találkoztam-e már légszomjban szenvedővel, az hörög, kapkod a levegő után, stb….

Nagyon köszönöm, ha valaki tud ebben segíteni, mert lehetséges, hogy jobban ki tudnék hatni az Elmémre egy ilyen tény vagy tapasztalat alapján.

Illetve ha bárki úgy érzi, hogy kérdezne vagy érdekli a történetem, szívesen leírom neki és szerintem egész hasznos tanácsokat tudok mondani, tudjátok mindig úgy van, hogy az ember másokon sokkal könnyebben tud segíteni, mint saját magán…. legalábbis rám ez biztosan igaz.

MINDENKINEK, aki ebben vagy hasonló panaszokban szenved, legyen az akármilyen szorongásos rendellenesség EGY KALAPPAL kívánok KITARTÁST, pontosan tudom milyen nehéz, én hetek óta csak vegetálok, sokszor sírok kínomban, többféle lelki tünetet produkálok és erősen szédülök, légszomjam van, természetesen a feladásra is sokszor gondolok, de higgyétek el SOSEM SZABAD!

Sokféle módszer létezik és bár én még nem találtam meg, de hiszek a megoldásban és higgyetek magatokban, hogy ha most úgy tűnik, hogy nem is mi irányítunk, valójában mégiscsak mi, csak még nem tudunk róla, de egyszer meg fogjuk fejteni ezt a rejtélyt és akkor rendben leszünk végre!