Május eleje óta vannak tüneteim.Mindkét fülem nagyon elkezdett viszketni,de olyan szinten,hogy már átlátszó víz  szerű folyadék jön belőle.(Külső hallójáratból).Fokozatosan hozzá jött a szem viszketés,szem és arc dagadással.2 szer tenyésztettek a fülemből…negatív.Azóta antibiotikum,cseppek-krémek szembe-fülbe.Semmi változás időnként kimosták,most állandóan leszívni kell a fülem,mert bedugul.Közben változnak a diagnózisok….allergia,gombás fertőzés,parlaffű,útilándzsásfű.3-4 naponta kenegetik a fülem,de semmi javulás.Jelenleg a bőrgyógyászati klinikára várok,hogy legyen időpont,az orvos teljes kivizsgálást kért.November 20-tól lehet időpontot kérni.

Gyerek korom óta kísér ez a betegség tudat, ha kimegyek az utcára, a gondolat a fejembe beugrik “csak el ne ájuljak”.

Nem tudok sorba állni vagy buszon állni, mert érzem esik le a vérnyomásom. Az utcán ha elmegyek egy villany trafóház mellett a zúgása emlékeztet, a villogó fények, szagok, neoncsövek fénye, hangja pedig provokálja azt az idegrendszert ami az ájulásért felelős.

Talán ez az előzménye a pánikbetegségemnek. Próbálom az ilyen hanghatásokat kerülni és hosszú sorba nem állok be.

Pár nap múlva valami iszonyatos bűz jött belőlem. Mikor mosakodtam éreztem, hogy ott lent van valami aminek nem kéne ott lennie. Az én műtős orvosom szabin volt, így aki rendelt ahhoz mentem. Kijön a nővér, hogy fontos e a bajom, mert nem hozzájuk tartozom. Halkan mondom mi a probléma, erre ő hangosan a többi beteg előtt azt kérdezi tőlem, hogy csak nem dugtam fel valamit magamnak????…. Azt az égést.

Behívtak feküdjek fel a vizsgálóra. Kutakodik az orvos bennem mire kihúz egy kb. 1 méter géztekercset (tampont), amit bent felejtettek. Mosolyogva elnézést kért a nőgyógyász, se fertőtlenítés, se semmi. A nővér is elnézést kért a kinti megjegyzéséért. Azzal érvelt, hogy a nap folyamán 2 idős nő beteg volt. Az egyikbe bele törött a répa, a másiknak meg a spréh kupakja maradt bent.

Ez engem igazából nem vigasztalt, mert a kismamákkal a férjeik is ott ültek kint akik ezt hallották és nagyon ciki volt.

Próbálkoztam én is azzal,hogy mikor jobban voltam,abba hagytam az anti gyógyszereket.Kis ideig jó volt,de azon vettem magam észre,hogy remegek,szorongok,nem merek kimenni az utcára,stb.Nagyon nehéz volt vissza húzni magam a szinten tartásra,de még mindig próbáltam legközelebb is abba hagyni,ami megint a vissza csúszást eredményzte.

Tehát aki könnyen vissza esik nem éri meg,hogy abba hagyjuk,mert nehezebb a földről felállni.

Meg volt az első kötözés,majd 17 napra szednek varratot.

A lényeg az,hogy akkor azt az iszonyatos fájdalmat átélve,a mai napig tiszta depressziós lettem.Örülök,hogy túl vagyok a műtéten,de nem tudom kiheverni azt a traumát.

Próbáltam kutakodni ennek jelentése után, a táltosnál lukadtam ki.

1. Csípő műtétem volt, gerincbe kaptam érzéstelenítőt gondolom lidocaint. Alig kezdtek neki a műtétnek, nagyon fájadalmasan begörcsölt a könyököm és mindkét kezemen ai ujjaim kiegyenesedtek és deformáltan álltak. Azt mondtak calciumot kaptam,de már csak az intenzíven ébredtem fel. Az igazi történést nem mondták el.

2. Liftes balesetem volt. Gomba pincében dolgoztam. A rekeszeket 1 beton aknába vittük le, aminek nem volt oldala csak zárt szelvény keret. Áramkimaradás volt, megállt a lift. Én neki támaszkodtam a falnak ,a lift közbe kb. 1 métert megzuhant és megint megállt. Ez elég volt ahhoz, hogy az egész alkarom ode szorítsa a kezem a betonhoz. Lezúzta a böröm rendesen, ideg és izom sérülésem lett. Pajszerral feszítették ki a beszorult karom. Sebészetre vittek gyorsan, felfektettek az asztalra és akkor kezdödött megint az ujjaimba a görcs. Az orvos egy nejlont szorított a számra meg az orromra és kis levegöket kellet vennem, erre lazúlt a görcsös állapot. Napi 6 andaxin és se beszélni, se ülni nem tudtam.:) Lidocain nem volt.

3. Ganglion műtétem alatt történt, ahol megint lidocaint adtak a szólásom ellenére.

Öltözz-vetközz volt. Felfeküdtem a műtő asztalra, szóltam, hogy lidocain és jód érzékeny vagyok. Feltették a vérnyomás mandzsettát a felkaromra, hogy a vérzés miatt elszorítsák. A csuklómba 5-ször szúrtak érzéstelenítőt. Már rögtön vágták is fel amit nem éreztem, de ami utána volt az rettenetes volt. Mindent éreztem, ahogy vagdalták belül, szedték ki a csomót. Közbe persze jajgattam, míg az ájulás határára kerültem, emelték a lábam, mosogatták az arcom, behívták az anesztest monitorra tettek. De ez még nem volt elég görcsöt kaptam a kézfejembe, ujjaimba. Kiegyenesedtek az ujjaim és olyan deformált alakot vett fel, hogy nem tudtam behajlítani. Mikor szóltam csak össze nézett a segéd fiú az orvossal, és tőlem kérdezték, hogy mire vagyok allergiás. Én szóltam az elején. Mikor kész lett a műtét jobban voltam az ájulásos dologgal, de még az anesztes masszírozta a kezeimet, hogy a görcs elmúljon.

Amikor megkaptam a zárót láttam lidocaint kaptam!!!

Eltelt 1 nap, de nagyon fáj a kezem, a csuklómba úgy érzem mintha még mindig benne matatnának.

Ha még egyszer kiújul és problémás lesz a ganglionom, csak is altatásban fogom kérni!!!

Rabbi!

Öregasszony volt a doktornő és barna.:))))A fejébe húztam volna az asztalt.

Van még ilyen orvosi történetem.Takarítottam az akváriumot itthon és amikor 1 morgó harcsát akartam kifogni,rá tettem a tenyerem a háló tetejére,hogy nehogy kiugorjon.Olyat szúrt a tenyerembe,hogy majdnem elájultam,fél óráig mostam az arcom hideg vízzel.Csuklóból a kezem lezsibbadt,iszonyatosan égett,fájt.Vártam 1 órát,nem múlt este átmentem a sebészetre.Egy kis jóddal lepamacsolta a nővér,semmit nem néztek esetleg az uszonya vége nem e tört bele.

Az orvos megkérdezi,hogy volt e foga a halnak……mire én,honnan tudjam doktor úr nem néztem.Ja és ő nem tudja milyen érzés,mert még nem harapta meg hal.:)))))Erre bevágott 1 tetanuszt.

Kb.5 órán keresztül tartott eza égő fájás a kézfejembe.Valami méreg anyag lehetett benne,ezt én mondom,mert az orvost még nem harapták meg.:)))