A férjem persze jött utánam.Egy darabig elvoltunk,igyekeztem békét tartani,aztán beütött a villám.Meghalt a növérem,utánna a férjem legidösebb bátyja,3 évre rá a küzépsö,majd ujjabb 3 év mulva a legifjabb.Anyósom odakerült hozzánk,azzal hogy anyut megkérdeztük,megbeszéltük hogy legyen mivel mégis övé a ház(az államé mai napig).Beleegyezett,és itt nekem mindennek vége lett.Nem jött ki a két anyós egymással,amennyire a hely engedte külön szobát biztositottunk nekik,fűtöttem rájuk,inkább én szorultam a hideg folyosóra fözni,de ez sem lett volna baj,csak megértették volna egymást!Egyik sem tudott önállóangondoskodni magárol,anyu Parkinson kórban szenvedett,anyósom félrebeszélt,állandóan ment volna valahova,alig birtam megnyugtatni,anyu az asztalt verte -minek hoztad ide!?Férjem reggeltöl estig dolgozott,én nem mertem kimozdulni mert nekimennek egymásnak,segitségem nem volt,növéreim:te vagy a legkisebb,neked kell elrendezned…Sirogörcsöt kapam elmentm az orvoshoz megkaptam az antidepresszánst,nyugtatot.Akor sem tudtam aludni,állandóan félltem ma mi fog történni-és aztán felvágtam az ereimet.3 hétig kórházban voltam gyógyszerváltás, orvosi  tanácsok:nem tehessük elevenen a föld alá öket,magát tönkretették a mamák csak tákolgatni tudjuk.oldja meg,stb. A vége 7 év szenvedés után tavaj januárban meghalt Édesanyám a karjainban,ugyanez év szeptemberében anyósom a kórházban.

ÉS HIGGYÉK EL NEKEM,NEM A FIZIKAI RÉSZE VOLT A NEHÉZ,A PELENKÁZÁS A FÜRDETÉS AZ ETETÉS TAKARITÁS,AZ ORVOSÉRT SZALADNI STB.NEM,HANEM A SZELLEMI HOGYNEMSIKERÜLT MEGÉRTETNEM VELÜK SEMMIT,HOGY MOST 40 ÉVESEN 100 NAK ÉRZEM MAGAM!Ketten maradtunk a férjemmel,nem lehetett család,és nem tudom magam helyretenni,nincs életcélom,feladok mindent,a szobába zárkózom,félek kilépni még az utcára is.Ennyi volt,halál utáni vágyaim vannak,mert mire várjak? N EMTUDOK NEVETNI  ÖRÜLNI SEMMINEK.A lelkiismeretem tiszta,kötelességemet amennyire tölem telt,erön felül teljesitettem.Nincs tovább.KÖSZÖNÖM HOGY ELMONDHATTAM!