Nem is tudom hol kezdjem, és hogy miért is regisztráltam ide.
Talán az lehet a dolog mélyén, hogy valahol egy kis reményt szeretnék látni, ami számomra reménytelen.
39 éves ”nős’ ‘ férfi vagyok.Idézőjelben…

Közel két hónapja a családi csoda egy pillanat alatt romba dőlt.. A miért eddig dolgoztam és küzdöttem oda lett.Bizonyára oka van ennek is, amiért ide jutott a helyzet/ helyzetem.Van két csodaszép gyermekem. 5 éves kislány és 12 éves fiú.Miattuk n em adtam még fö l, ők a zok akik azt a pislákoló halvány  fényt adják bennem.Szeretem a feleségem, túlságosan is pedig az évek alatt keresztül sétált rajtam kétszer is.Megbocsátottam neki pedig a mai napig bennem van a kés hegye emiatt.
A mostani eset viszont nem szerelmi és nem megcsalás alapú!

Sajnos ez az eset ide nem írható és annyira hihetetlen hogy magam sem tudom felfogni és ez az ami annyira szörnyen érint, hogy nem tudok így tovább élni.
Valahova viszont le kell írnom mert bele őrülök vagy már bele őrültem a magatehetetlen helyzetbe.
Eljöttem otthonról és napról napra élek épp. A munkahelyemen felmondtam.
Az autóm eladtam, a holmim nagy részét ellopták..A családi otthonból az utca lett, de nagy erőt véve magamon egy munkás szálló lakója lettem.
Nem vagyok drogos sem alkoholista sem gyógyszer függő.
A lényeg hogy amim volt és amit eddig elértem az oda lett.

Tudom ezek nagy része saját magamnak köszönhetem. Olyan szinten magam alá kerültem hogy az egyik dolog követte a másikat és mind ez bő másfél hónap alatt.
Szörnyen érzem magam. Egyszerre keresem a megoldást és az utam végét amit eddig megtettem mert azt érzem itt a vége, és meg kell tennem.

Nem tudok így élni azzal a tudattal hogy nem élhetek többé a családommal. Nem tudom elfogatni azt hogy a gyerekeim csak látogassam és olykor elvigyem őket.
És ott a feleségem is akit valóban szeretek.
Hogyan tudok én ebből a lelki problémából felállni?

A dokim nyugtatót adott.. Szedjem..
Nincs hatása és a szorongás is rosszabb lett..
Mit tegyek?
Hogyan tovább??

Nem vagyok képes új kapcsolatokra, sem újra kezdeni az életem!