Kiderült, amit már sejtettem. Parkinsonom van. Sajnos 2010-ig csak egy ambuláns lapot találtam, de azt tudom, hogy Requip tablettát kezdtem szedni. Nagyon álmosított ez a gyógyszer. A munkámat egyre nehezebben tudtam elvégezni. 2006-2010 -ig, tartott a betegségem első szakasza. 2010-től a Requip helyett kaptam 1tbl Azilectet és neupro tapaszt kellett feltennem. A legkisebb adaggal kezdtem. Ha jól emlékszem akkor is csak a járásommal volt gond. 2011 vagy 2012-ben százalékoltak le és kezdtem dolgozni itt Nyíregyházán a Start-ban 4 órában. Akkor már rosszul aludtam, így részben ennek, részben a gyógyszereknek köszönhetően sokszor elaludtam a munkahelyemen. Nagyon rossz volt nap, mint nap küszködni az álmossággal. Ekkor már stalevót is szedtem, reggel egy 100mg -ot és este 50mg-ot. 2015-ig dolgoztam itt. Közben átnéztem az amb. kezelőlapokat és visszamenőleg pótolnom kell adatokat.

2011 nyarán már felmerült a műtét lehetősége. Debrecenbe kellett mennem dr. Fekete Gáborhoz, aki Budapestre küldött, dr Valálik-hoz. Rövid vizsgálat után, még korainak találta a műtétet. Akkor még levodopát sem szedtem.

2015 április végén merült fel másodszor a műtéti beavatkozás lehetősége. Akkor on állapotban még szinte mindent megtudtam csinálni.

-1 tbl azilect

- 8mg neupro(16mg-ról)

- reggel fél tbl madopar, 1 tbl 100mg stalevo du. 50mg stalevo.

- A műtétet ismét elhalasztották.

- 2015 augusztusában felvettek a tescoba árufeltöltőnek. Kezdetben még elég könnyen boldogultam, a gyógyszereknek köszönhetően.

1db azilect, újra 16mg neupro, 3x100mg corbilta(ua. mint a stalevo)

A 2017-es évben költözünk a új házba, ami negatív változást hozott az állapotomban. A szerencsejátékra is rászoktam, de ez a ház sem tett jót nekem. Erről majd külön fogok írni.

2018-ban harmadszorra újra előtérbe került a műtét. Budapesten a Semmelweis egyetem Neurolóiai osztályán megvizsgáltak, és alkalmasnak találtak dbs műtétre, amire Debrecenben került volna sor szeptemberben.

Nem került rá sor. . . .

Miért rohan velünk az élet?

Ami jó, miért ér gyorsan véget?

Ma még fogom a két kezed,

De holnap már távol leszek tőled.

Szívem oly boldogtalan, olyan árva,

Mint ősszel, a sárgán hulló falevél.

Pedig a lelkem úgy mosolyogna,

Szemeid tükrében újra élne a remény

(jag)

Ez így arra elég, hogy eltudjak járni dolgozni.

Az állapotomról röviden, 14 év után.

Nyugalmi és off állapotban.

Enyhe néha enyhe remegés a lábomban. Kezem, fejem, nem remeg. És nincs túlmozgás. Tudok ilyenkor is szépen rajzolni és kerékpározni. Tulajdonképpen nekem csak a járással vannak gondjaim. Érdekes, hogy on állapotban a gyógyszer mellékhatásaként, elesések jelentkeznek. Este és reggel nem. Csak du. 5 után, mikor hazaérek.