Varoszoba.hu » baboka

Nem tudom, mi fájt jobban a szülésnél

baboka — Thu, 19 Nov 2009 02:11:23 +0000

Másfél éve terhes lettem. Nagyon boldogok voltunk, mindenki nagyon várta a babát. A párom amikor 7. hónapban voltam elutazott egy kis időre, közben engem 180/120 vérnyomással korházba vittek. Amikor megnézték ultrahanggal a babát a korházban, azt mondták kevés a magzatvíz, a baba kényszertartásban van, egy ideje nem kapott már kellő oxigént és kérdéses, meddig marad egyáltalán életben. Másnapra meghalt bennem. Azt hittem, ez a legszörnyűbb dolog ami történhet, de tévedtem.

Meg is kellett szülni, mert ugye a halott magzatnak ki kell kerülni a szervezetemből. 5 napig volt bennem halottan. 5 napig vajudtam. 5 napig tágitottak, pálcikákat, hormontabletákat tolva belém de számomra a fizikai fájdalmak legje a burokrepesztés volt, mert mindezt alig nyitott 23 hetes méhszálynál csinálták. Azt hittem, ott pusztulok bele. Megszültem. Nem néztem meg. Nem voltam rá képes. Szégyenlem, hogy nem volt erőm hozzá, de tudom, hogy az a kép örökre itt lebegne a szemeim előtt és ezt nem birtam volna, kisfiú volt. Benjaminnak neveztük el. Nem tudom mi fájt jobban, hogy megkínoztak fizikailag a nőgyógyászaton, vagy hogy elvesztettem Benjamint- de ott akkor valami öszetört bennem, máig sem forrt össze.

DE..Most október 8.-án egészséges kislánynak adtam életet akit Yasminnak neveztünk el (azért igy, mert a párom nem magyar). Császár volt, most az ég világon semmit nem éreztem. Az élet talán kompenzálni akarta…

Vagyok aki vagyok, borderline-os vagyok

baboka — Thu, 19 Nov 2009 01:49:47 +0000

Sokat gondolkodom azon,valyon létezem-e,vagy fordítva..esetleg csak én létezem és minden,mindenki mást csak álmodok,hallucinálok.Egyik lehetőség rosszabb mint a másik.Sokat szorongok ezen.Mi marad belőlünk,miután meghalunk-marad e valami,valaki? létezünk e valóban..olvastam egy történetet ezzel kapcs. leirom,bár engem abszolut nem nyugtat meg.

X y kérdezi a mesterét_ Mester,ki vagyok én?

Mester: kimentél ma a kúthoz?

-x-igen

M-hoztál vizet a vödörben?

-x-igem

M-utánna megreggeliztél?

-x-igen

M-Hát akkor Te vagy az aki kiment a kúthoz,hozott vizet a vödörben,utánna megreggelizett,majd elgondolkodott azon,ki is Ő

Az én kis borderline-om

baboka — Thu, 19 Nov 2009 01:31:19 +0000

Nem tudom, hogy így születtem e, vagy kora gyerekkoromban történt e esetleg valami, mindnesetre ameddig csak vissza tudok emlékezni, mindíg volt egy kis beütésem, mellesleg ez nekem is feltűnt, a pszichiáterem szavaival élve, van, volt betegségtudatom. Nem tudom kinek jobb.. aki dilis de nem tudja magáról, vagy aki még tudja is. Már pár éves koromban voltak dührohamaim, rémálmaim, sírógörcseim, szokatlan félelmeim. A legkeményebb menet azért a kamaszkorom volt eddigi életem során. 2 nap alatt kitépkedtem az összes hajamat, azóta, 23 éve parókát hordok. Volt a repertoáromon látványos de csak “” jelzés értékű ér felvagdosás, depresszió, volt hogy az ágyból sem tudtam kikelni. (később sajnos hirtelen felindulásból komolyabban is átvágtam a csuklómat, órákat varrták az idegeket,hogy tudjam még mozgatni. Majdnem elvéreztem -egy trombózis miatt véralvadásgátlót szedtem amikor felvágtam..)- ez egyébként 3 éve volt, az ok- azt gondoltam, megcsalt a párom.

Nálam pedig csak két szín van ám, a rózsaszín és a fekete.Vagy minden happy vagy nincs értelme élni. Sajnos köztes érzelmekre nem vagyok képes. E között a két szín között vergődöm nap mint nap, hol szépnek látom a világot és egy zen szerzetes nyugalmával csinálom a dolgaim, hol mindent dobni akarok egy pillanat alatt és minden alatt MINDEN-t értek. Az egész életet, sajnos. Magamon kívül azomban másnak soha nem tudnék ártani. Ez azért megnyugtat. Magamnak viszont sokat ártottam már. Sokszor összevagdostam magam, a hajamat a mai napig napi rendszerességgel kitépkedem. Az,hogy szándékosan nem ártanék másoknak persze nem azt jelenti, hogy nem tudok tönkretenni embereket magam körül a labilis lelki állapotaimmal, kiborulásaimmal vagy épp a ragaszkodásommal.

Van néhány story-m amit majd szeretnék megosztani.. mint pl, hogy kerültem ki vonattal törökországba egy faluba, egy laktanya mellé és éltem ott évekig egy török katonát szeretve aki menekült előlem, vagy..hogyan lett a férjem egy Iraki rendőr,..vagy hogyan gyalogoltam haza szerbiából..vagy..hogyan akartam eladni a fél vesém, hogy lakást béreljek belőle törökországban..( egy kis izenlitő). A poén az, hogy ezek nem kitalációk sajnos. Ezeket szó szerint és nagyon komolyan megcsináltam, végigéltem-élem.

folyt köv…