A minap voltam a havi controllon a pszihiáternél.Általában minen rendben van velem,de most akadt egy “aprócska”gondom.

Kb.6hónapja hagytam abba a fiam szoptatását.4-5 hónapja nagyon erős,tenyérnyi alvadékos a havi vérzésem,és újra van tejem!!Elmentem az egyik nődokihoz,mert az enyém nem rendelt az nap,és megállapította a dr.h.ez pecsételő vérzés,vagy biztos alkoholt fogyasztottam.Mit mondjak erre?MAjd miután a saját dokim is megvizsgált,mondta várjunk,mert nem talál semmit.Következő hónapban ugyanez történt,annyi különbséggel,hogy a hajam 50-ftosnyi helyen kihullott.Vérvétel,góckutatás,negativ.Majd eü.küret.Szövettan:negativ.Megállapitotta,hogy gyógyszer mellékhatásról lehet szó!Igyhát mutatom az eredményeket pszihiáteremnek.Válasz:”akkor ne szedje”.Akkor most mi van???Ja,és a Paroxat egy régi kb.20éves gyogyszer,olyan ,minta kocsik között a Trabant szóval(ezt a dr.mondta),lehetséges,de a 20éves pályafutása alatt,én vok.íaz első beteg aki ezzel a tünettel jön,mert azt tudja,h szexuális problémákat okoz,na,de tejcsorgást?Köszi!!Tehát én egy elavult régi sz@rt szedek.Megnéztem a mellékhatások között valóban szerepelnek ezek a dolgok.Az orvos volt kedves,és megkérdezte,hogy akkor mit szeretnék szedni???Honnan a fenéből tudjam én?nem vok.orvos.Azóta is a Paroxat-ot szedem megspékelve Xanax0.5-tel.

Szeretném a segitségeteket kérni,ha tudtok hasonló mellékhatásról,osszátok meg velem!

Sziasztok:bakri

Olvasom a történeteket stb.Nekem más a problémám:engem nem érdekel semmi!!Már gyerekkoromban is tele voltam szorongásokkal,mert sovány voltam,még a szüleim is csúfoltak..Mindegy, az ember mindig csak tűr,és tűr.Aztán 13éves koromra megváltoztam,jó tanuló lettem,szerettek az osztálytársaim stb.A középiskola egy  nulla volt,nem is tudom hogy végeztem el.Már a suliban is volt,h nem bírtam bejárni.Persze a barátok eltűntek,volt,h akarattal bántottam meg őket.Gyűlöltem az életet.A szüleimet nem szerettem különösebben,magukkal voltak elfoglalva,de anyámtól féltem, gonosznak láttam,ezt inkább nem részletezném.Aztán,hogy elkerüljek otthonról férjhez mentem,majd elváltam.Nem szerettem.Persze azt sem vettem észre,h 3éven keresztül csalt,nem volt köztünk intimitás,undorodtam az egésztől,tőle.Majd amikor már amkor a zárba tette a kulcsot rámtört a pánikroham,nem tudtam lemenni az utcára 3hónapig(!),udorodtam az emberektől,a naptól.(pedig a lányom akkor volt 3-4éves.)Akkor tudatosult bennem,h valami nagyon gáz,ez már nem normális.Mindenhová taxival jártam,de mindi 160-as pulzus ájulás előtti állapot stb.Majd rászántam magam,h elmegyek egy pszihiáterhez,de előtte voltam pszihológusnál,akinél 1órán keresztűl sírtam. A pszihiáter írt gyógyszereket,és lassan tünetmentes lettem.

Kerestem munkát, majd megismerkedtem a mostani férjemmel. Nem volt soha szerelem, de szeretem? talán. Megszületett a fiam.A terhesség alatt végig szedtem gyógyszereimet “saját felelőségemre” Mit csináljak csak a gyógyszerben bízom,és kész. dr.Czeizel E.szerint nem ártalmas a magzatra. és tényleg. Szoptattam is  17hónapig. Megjegyzem 1 Óra alatt tágultam 2ujjnyiról:) Megszülhettem volna akár itthon is,mert a világon semmilyen fájdalomcsillapítót nem kaptam. Engem ez sem érdekel. A lányom kitünő tanuló,a fiam szépen fejlődik. Boldog is lehetnék,de nem vagyok, az is elmúlik egyszer… Bennem csak a gyerekeim tartják a lelket, miattuk muszáj.