Sajnos rá kellet jönnöm, hogy alkoholista vagyok. Szépen lassan sodródtam bele. Előfordult, hogy ittam a közösség miatt, de amikor észre vettem, hogy sok, abbahagytam. Volt, hogy fél évig gond nélkül, utána mértékkel, utána bezuhantam. Volt, hogy “fájdalomcsillapítás” miatt: pl. utálok repülni és gépreszállás előtt sztresszoldónak…

Két hónapja lett súlyos. Akkor nagy stressz alatt voltam. Több dolog miatt is szorongtam: munkahelyi “kihívások”, újabb gyerek, emiatt nemalvás… Csak, hogy vissza tudja aludni hajnali 4 kor…

Amikor észrevettem, az elmúlt két hónapban háromszor abbahagytam. Egy-egy hétre. Aztán csak egy sör… Megfogadtam, ha újra visszazuhanok megyek segítségért, mert egyedül nem megy. 3 nap ivás után felhívtam egy barátomat, akiről tudtam, hogy van kapcsolata. Ő nem alkoholista, ezért is jó, hogy léptem, mert túlléptem a szégyenérzeten és a megoldás érdekel csak.

Van három gyerekem. Feleségem. Még nincs gond itthon, de lépnem kell.

Pláne a gyerekek miatt. Ha igaz, hogy genetikusan öröklődik, akkor külön oda kell figyeljek a fiamra. Sajnos ő is ilyen, szorongós természet…

Kösz, hogy leírhattam.

Szép napot és kitartást minden hozzám hasonló embernek.