Erdélyi vagyok , itt születtem , itt élek és itt is fogok meghalni. Nagyon szeretem  a szülőföldem ..Nem hagynám el semmi pénzért . Itt vannak eltemetve szüleim öseim. Édesapám , édesanyám szeretett és megbecsült tanáremberek voltak . Édesapám politikai fogoly volt 1956- os eseményekkel kapcsolatban ,édesanyámat kirugták az állásából , nem volt miből eltartani két kiskorú gyereket . A nagyszülők segítettek . Az öcsém TBC – s lett. Bérházban laktunk , vízet a kútból húztuk , a fát a pincéből hordtuk fel , WC kint , a víz reggelre mindig befagyott a konyhában a vederben …Patkányok is tanyáztak a WC gödörben…féltem ráülni ! A házunkat állandóan figyelte a sekuritáté , tudtak minden lépésünkről . Édesapám miatt csúfoltak az iskolatársak , játszótársak…mindig verekednünk kellett , hogy megvédjük magunkat és édesapánkat…Iskolát kellett váltsunk , román iskolában tanultunk tovább …csak ültem a padban és nem értettem semmit abból amit a tanítónéni mond…Nagyon ijesztő és félelmetes volt… Mindez lerakodótt valahol mélyen a tudatalattimban  Akkor a jó Isten megőrzött , gyermek lévén nem tudatosúlt bennem ez a nagy nyomorúság , éltük gyermekkorunkat….Közben nekem sokat fájtak a lábaim , nem tudtuk az okát , emiatt nem tudtam  úgy mozogni , szaladgálni  mint a többi gyerek , kövér voltam és emiatt is állandóan csúfoltak a játszótársak…sérült a lelkem minden alkalommal és ez lerakodott . Mintha mindez nem lett volna elég 14 éves koromban ellepték arcomat a tinédzser-kori pattanások …ezeket állandóan nyomkodtam a helyük még mindig látszik. Ez volt egyik legnagyobb trauma az életemben…megállítottak az utcán (!!!) és mindenki igyekezett jótanáccsal ellátni , mit is csinálhatnék , hogy elmúljanak a csúfságok az arcomról…ez megint egy nagy lelki törést okozott , jelzem már nem voltam tinédzser..20 éves voltam , a legszebb kor kellett volna legyen …Ez megint csak elraktározódott valahol mélyen …megjegyzem akkor ( a 60 – 70-es években ) nem volt ilyen fejlett a kozmetika…a legjobb orvosság akkor a csalántea volt . De nem használt az sem. Sok mindent kipróbáltam , végúl egy skortizont tartalmazó kenőcs használt amit aztán sokáig kellett használnom. Most ebből a szempontból rendbe volnék – 62 éves vagyok.

Most meg ott a másik problémám a velemszületett kétoldali csípőficam ami csak 18 éves koromban diagnosztizálodott , addig csak fájt – fájt és nem tudtuk miért. Akkor nem volt csecsemőkori csípőficam szürés , hámbatétel . Ötször mütöttek a két csípőmmel…25 éves születésnapomon két mankóval jártam …legutóbb 2007 – ben protézist kaptam a bal csípőmbe…most a jobb van nagyon megerőltetve és az fáj…na de mindez nem elég , 2010 diagnosztizáltak nálam egy tüdőgyulladás kapcsán egy elég fejlett szívaorta aneurizmát és billentyű rendellenességet ami szintén műtétre vár….

Most jön a sors “kegyelemdöfése” …2011- ben kétszer vitt el a mentő…rosszúl voltam , éreztem , hogy halok meg…azt hittem az aneurizmám repedt szét…Hál’ Istennek nem az volt…de ez sem jobb amit megállapított az egyetlen orvos a sok közűl és akit ezért nagyon tisztelek és becsülök mert most már tudom , hogy ha rosszúl vagyok , ne hívjam a mentőket   ..DEPRESSZIÓS vagyok amióta megtudtam ezt az aneurizma ügyet…lehet azelőtt is az voltam csak nem tudtam . 2011 – ben pszihiátrán feküdtem , gyógyszereltek , felírták a kezelést otthonra , nem tudtam szedni az anidepresszánsokat , hányingerem , izomgörcseim , izzadások , hidegrázások , öngyilkossági gondolatok …Szóval kezembe vettem a dolgot ,elhagytam az antideprasszánsokat mert ha tovább szedem valamiféleképp belehaltam volna (leghamarább éhen haltam volna annyira nem bírtam enni ).Most szedem a Xanaxot kis adagban reggel és este , RHODIOLIN  nevű Rhodiola rosea nevű növényből készült táplálék-kiegészítőtami  serkenti a szerotonin termelést az agyban…Este veszem az Imovane altatót… ezeken kivúl még van a sok vérnyomáscsökkentő amit az anuerizma miatt kell szedjek , fájdalom- és gyulladáscsökkentők a lábam miatt. ..Igyekszem nem rendszeresen szedni a fájdalomcsíllapítókat..csak akkor ha már nem bírom a fájdalmat.

Sokat segít az ÖNÍRÓNIA ! Beszélgetés önmagammal ,a “fejemmel” , ironizálni a helyzeteket , bajokat , félelmeket ..Bátorítani saját magadat..Úgy megyek ki az ajtón , hogy remeg a lábam de azt mondom magamnak , hogy MEG TUDOD CSINÁLNI … ÉRTED MAGDI ?…

Ki kell menni a házból , ki a friss levegőre , emberekkel szóba állni , jó zenét hallgatni , zenére tornagyakorlatokat csinálni , biciklizni akár bent (szobabicikli) akár kint , uszódába járni …Kirándulni , meglátni a természet szépségeit , lefényképezni ,albumba rendezni , megmutatni az interneten…Ezeknek a tevékenységeknek a jó , testet-lelket gyógyító hatását tapasztaltam …

Ennyi lenne röviden de velősen …egyedűl maradtam …azt hiszem nem volt soha önbizalmam…nem volt bátorságom tartós kapcsolatot létesíteni senkível mert tudtam , vagy legalább is azt hittem nem tudok kitartani , nem tudok teljesíteni , kisebbrendű vagyok , úgysem lesz jó vége , elhagynak és csak szenvedni fogok…

Szerencsémre mindennek ellenére mindig jó tanuló voltam , tovább tanúltam és olyan foglalkozást választottam amit nagyon szerettem csinálni és ami máig is kitölti valamelyest az életem.

Most egyedűl élek , éppen ma hét éve halt meg drága Édesanyám .. Hét kemény évig szenvedett combnyaktöréssel és Parkinson kórral állandó ápolásra szorúlva…És én az ápoló kétoldali műtótt csípőficammal álltam helyt és segítettem . Végig vele voltam (és ezért most nagyon nyugodt a lelkiismeretem ) , igyekeztem enyhíteni a szenvedését amennyire csak tudtam , amennyire testi-lelki erőmből tellett….Mondhatom eléggé megerősödtem minden téren .Most bátornak érzem magam , tudom , hogy elsősorban  én állok magamhoz legközelebb , én segítek magamon  , szóval megtaláltam ÖNMAGAM …Szerintem ez nagyon jó dolog , az élet legfontosabb feladata mindenki számára …Sokat segítettek a Péterek írásai (Müller meg Popper) és jelenleg az interneten létező rengeteg önmegismerést- önfejlesztést- testi/lelki gyógyulást szolgáló weboldal .

Kicsit kíírtam magamból a bajaimat…Ki tudja , hogy még mi minden vár rám ..de nem gondolok bele , élem a mindennapi életem ami az enyém , csak én élhetem , nekem van kiosztva mint “házifeladat” ..De béke van bennem , tisztelet és megbecsülés saját magam iránt , hogy ennyi mindent kibírtam és ki fogok bírni Isten segítségével…Találjátok meg az ERŐT , mert ott van mindenkiben . Ne várd  kintről , az erőt …Mozgosítsd a belső világodat , az isteni redetű ÉNEDET !

Sok szeretettel gondolok Rátok  akik ide írnak  vagy csak  olvassák az írásokat ! Sokan vagyunk ….és mind szenvedünk.

MAGDI