Érdekes amikor levél xanaxon élek akkor nem érzek senkit közel,nem is engedek senkit közel.Olyan erőm van ,amit csak én birtoklok a világon és képes vagyok bármire…

De nem élhetek levél xanaxon, nem aludhatok át hónapokat az életemből(próbáltam).Amikor felébredek(kimegy a gyógyszer és nem tudok többet szerezni) undoroddal tölt el ,hogy olyan vagyok mint a TESTVÉREIM.Drogosok…

Mindig is különbnek éreztem magam náluk.Az idősebbik gyógyszer és drogfüggő….súlyos személyiségzavarral a másik alkohol és drogfüggő…..szintén súlyos személyiségzavarral.

Én szintén beteg vagyok…gyógyszerfüggő nagyon keményen….Szánalmas!!!De most is azon töröm a fejem ,hogy jövő hétre hogyan fogok íratni magamnak…Nem akarok érezni….

A párkapcsolatomból 2 hete próbáltam kilépni…és visszatáncoltam.

Most,hogy végre sikerült munkát kapnom távolinak érzem ezt az állást.Bánt ,hogy nem tudok végzettségemnek megfelelő munkát találni…

Nekem nincs Családom….Anyám bánatában iszik..Apámra soha nem lehetett számítani..és a 2 drogos..Én mégis szeretem Őket.De nem akarom.Erős akarok lenni,más mint ők……

Mindennap újra kell,hogy építsem magam ,amúgy nem is tudom,hogy milyen vagyok.

2 hónapja Cipralexet írt fel az orvos,semmit nem éreztem,dupláztam az adagot,csak álmosabb lettem.

Nem tudom,hogy mit kezdjek az életemmel…

Senki olyanom nincs ,akire számítani lehet….

Félek,hogy egyszer megöl a mértéktelenül sok gyógyszer…..

Közben nem találom magam…..mi ez?

Az élet része,hogy folyamatosan magamat keressem???

Lehet e normális életem?

Képes leszek e gyermekvállalásra?

Legyőzhető e a függőség?(23 éves korom óta visszatérő)

27 leszek…. És semmi nem biztos.

A Férfi ,akivel 3 éve vagyok….személyiségzavaros .Nem szeretem.

Rengeteget olvasok,hogy egy-egy érzést ,gondolatot magaménak érezzek és ezáltal építkezzek belőlük…

De azok mások gondolatai ,érzései…nem az enyémek.

Lehetek egyszer ÉN ÉN?

Ma is az elkesederedettség maximumán vagyok ,youtube-on nyomatom a depressziós zenéket.Még mindig a kitartottak táborát erősítem. Egy elég jó diplomával nem tudtam elhelyezkedni…Körübelül 3-4 hete járom a plázákat hátha összejön valami(eladói!!!). Értéktelennek érzem magam…Nincs munkám,nincs pénzem,nincs tartalékom.

Igyekszem.Nagyon is igyekszem. Alább adtam…Ha lenne pénzem elmennék külföldre melózni..De azt is egyedül.

A szüleim konkrétan életképtelen idiótaként tekintenek rám.

Összejöttem életem szerelmével pont a születésnapomon..azóta fel sem hív..Szétvet a fájdalom…kimondta az “SZ” betűs szót.Nekem ez biztosíték volt arra ,hogy így van.De rájöttem túl részeg volt…túl részeg voltam..Soha többet nem fogom visszaengedi az ÉLETEMBE. Küldött egy zenét…….Nem ismer..6 év alatt nem ismert meg..Nem tudja ,hogy ki vagyok..

Előző hét hétfőn sikerült 30 db 05mg Xanaxot szerezni..2 napig nem tudtam magamról…Nem jó nekem…..nem xanaxozom régóta..Nem is írnak..Nem tudom tartani az adagot…

A barátom folytos cs.sztet.Alkalmatlan vagyok az életre…Alkalmatlan vagyok egy háztartás rendbetételére.

Elege van belőlem,csak ragaszkodik hozzám.

Lehet izgaza van.

Bárcsak ma valaki felhívna,hogy kezdjek.Legalább ezt ki tudnám pipálni,hogy igen munka-fronton jó vagyok.

A szerelem..az..Na az többé nem kell….

Kedves Olvasók!

Ott folytatom ,ahol abbahagytam.

Iszonyatos ürességgel keltem fel.Rosszul vagyok magamtól és az emberektől.Nem vagyok senkire kiváncsi.Kiábrándult és kiábrándító vagyok. Felhívtam a Plátói szerelmemet ,Ő se vette fel.Pedig mindig megnyugtat a hangja és a nevetése.Imádom ,hogyha hozzám szól , de Ő megint kikerült a képből. Tudom,hogy Ő is depressziós ,de  Ő amúgy is magának való ember. Szóval nem volt elérhető..a héten kétszer hívtam..mindenkinél jobban hiányzik..

Na ,de itt van a PÁRKAPCSOLATOM.

Egy fiú ,aki mindent megtesz értem anyagilag….egyszerűen megfojt a viselkedésével.Ideggyenge és rajtam tölti ki.Kiborít.Örülök ,ha nincs velem.

De függök tőle.Anyagilag nagyon függök Tőle.

Sikertelenség.

Lediplomáztam ,végül is egész jól sikerült.De nem találok munkát.Nincs célom…. nincs miért felkelnem..

Egyszerűen hagynám veszni magamat..

Hiányzik a xanó.

Csapongok..

Túladagolásom volt( nem 1 ,nem 2)

Szomorú vagyok és félek.(

Édesanyám sajnos rengetegszer tett rám megjegyzést gyerekként…semmire se fogom vinni…nézzem meg az X.Y-t.. Na Ő bezzeg… én megnéztem.. állandóan szorongtam.. szorongok… rettentően nehezen ismerkedem… pedig viszonylag szép nőnek tartanak.. folyamatosan evészavarral küzdök…. teljes szétesést érzek, már koncentrálni is alig tudok annyira félek attól, hogy mit gondol rólam az, akivel éppen kommunikálok.

Párkapcsolatban élek egy elég agresszív férfival, aki halálosan szeret.. de meg is fojt engem.. állandóan uralkodni akar rajtam, az érzéseimen a gondolataimon.. és elveszi a maradék önbizalmam is…

Támogatásra szorulok és megértésre..

Szívem szerint eltünnék a világból és itt hagynám azt amit ebben a zavarban építgettem.. Elhagynám a pasit,nem államvizsgáznék le,hanyagolnám a szüleimet…. Egyszerűen eltünnék és nem akarnám ,hogy tudjanak rólam. Nem akarok ebben az állandó megfelelés kényszerben élni…. Annyira szeretnék normális lenni….annyira szeretnék nem félni az élettől…

Az az igazság,hogy van oka ,hogy ilyen vagyok..a szüleim….a  nagyon súlyosan elmebeteg, drogos bátyám …

A mostani kapcsolatom (akit képtelen vagyok elhagyni)..egyszerűen nem tudom,hogy múlhatna el a szorongás?

Nem akarok xanaxot…megöli a lelket……

Valaki írjon!!!