Régóta gondolkozok azon,hogy leírnám és megosztanám küzdelmeimet ,hasonló problémával küzdő embereknek.30 éves lány vagyok, hasi pánikbetegséggel és agorafobiával küszködök már kb.13 éve.Hol jobban vagyok,hol kevésbé!Az évek folyamán lassacskán a barátok mind eltüntek mellőlem,úgyanis a bajban derül ki,hogy ki az “IGAZ BARÁT”,és úgy tűnik ők nem voltak azok!!!Nem tudok buszra szállni,se vonatra,nem tudok tömegbe menni csak kísérettel ,nevetségesnek tűnik és utálom is magamat ezért de sokszor az ajtón alig tudok kimenni egyedül!!!A családom egy része kinevet,azt gondolják színlelek és nem vesznek róla tudomást,úgy kezelnek mintha minden rendben lenne!

Én meg már inkább magamban tartom a véleményem ,úgyse megyek vele semmire,nem segítenek ebből kimászni úgysem!Nehezek a mindennapok hiszen PÁNIKBETEGEN minden nap egy küzdelem,hol erősnek érzem magam és jó kedvűnek,hol meg nincs kedvem megszólalni se!Nehéz így élni ahol nem ért meg senki és nem segít senki kimászni ebből!Sokszor inkább nem megyek sehova, mert olyan fájdalmamim vannak,mikor menni kell valahova,de ha muszáj ,akkor nagy a küzdelem magammal és az összes tünettel együtt!!!Higgyjétek el én már minden gyógymódot kipróbáltam,természetgyógyásztól ,akupunktúráig,kinezológia….mindenhol azt mondták meggyógyulok de csak a pénzem ment el és úgyanúgy vagyok,semmit nem javultam!

Próbáltam nyugtatókat is szedni,de hamar rájöttem,hogy azoktól csak sokkal rosszabbúl voltam,sőt…nem tudtam kimenni az útcára, úgyanúgy rosszul voltam!Sztk.-ás pszi. doktornő elzavart ,teljesen felháborordott ,hogy én mit keresek ott,pedig már abba is belementem volna,hogy szedjek valamit,csak már meggyógyuljak!Elképesztő,hogy az ember segítséget kér egy orvostól és ők így viselkednek,de nem ő az egyetlen,nem is tudom,hogy praktizálhatnak ilyen szívtelen orvosok,akik csak lenézik a beteget???Majd egyszer szeretnék babát is,de nem tudom így ,hogy fogok tudni vállalni,hogy nekem kimenni a legnagyobb küzdelem!Ha  idegenek jönnek hozzánk rámjönnek a rosszullétek,alig tudok megszólalni, olyankor a szívem majd kiugrik a helyéről…amit én sem értek,hogy miért van ez,de sokszor el kell mennem itthonról egy ismerőshöz ,mert rosszul leszek!

Szívesen beszélgetnék hasonló sorstársakkal,segítenék másnak is, hisz nem könnyű egyedül,ebben a helyzetben pont, legalább “EGY” ember segítségére lenne szüksége mindenkinek, ez lenne az igazi gyógymód ,semmi más!!!