Nálam kb. 4 hónapja kezdődött komolyabban a pánikolás.A szokásos tünetekkel,szédülés,ájulásérzet,szívdobogás,szorongás.Annyira rosszul voltam,hogy hetekig az ágyból se tudtam felkelni,teljesen le voltam gyengülve.Azt hittem itt a vég..az alvásom teljesen felborult,éjjel nem tudtam aludni,csak nappal!Étvágytalan voltam,sokat fogytam..Egyik orvostól jártam a másikig,semmi konkrét..aztán olvastam erről dolgokat és elmentem családállításra is,ami után sokkal jobban éreztem magam.Sokat olvastam mások történeteit is,és ez erőt adott.Először csak a lakásban kezdtem el mászkálni..kis idővel már kísérettel kimentem az utcára,orvoshoz,de így is állandóan rettegtem,hogy mikor leszek rosszul.Aztán megint csak próbáltam erőt venni magamon és már egyedül is kimentem annyira,hogy megkerültem a háztömböt.Nevetséges,de annyira tudtam örülni..erre jó volt nekem ez a betegség,hogy jobban elkezdtem magamra figyelni,lassítottam az élet tempómon és meg tudom becsülni és tudok örülni az apró dolgoknak is!!Mert csak aki benne van,az tudja mekkora öröm úgy lemenni a boltba,hogy nem fulladok,vagy hogy észreveszem,hogy süt a nap!A barátaim mellettem álltak,mindig próbáltak kiráncigálni,mégha pici távolságra is..és én mentem.Mert akartam a változást!A régi életemet és énemet vissza.Úgy döntöttem,nem fogok gyógyszert szedni.De azt tudom,hogy nagyon nagy akaraterő kell hozzá.Hogy ne kerüljem a helyzeteket,ahol esetleg elkap a pánik.Kitűzöm a célt,hogy ma mondjuk egy sarokkal lejjebb, tovább sétálok..és megyek és bíztatom magam,hogy “Nincs baj béééééébi!” És azt is megfigyeltem,hogy nagyon sokszor a düh volt az ami vitt előre..akkor is megcsinálom!,akkor is képes vagyok rá! És terelni a gondolatokat,amikor elkap a pánik,elkezdeni csinálni valamit,vagy valahogy lekötni magam.Csak ezek segítenek.Az újabb lépés az volt,hogy visszajöttem dolgozni,de hála a főnökömnek nagyon közel kerültem az otthonomhoz és nem vagyok ott egyedül egész nap!Néha így is elkap a pánik,fulladás,de nem adhatom fel .Lehet hogy nem fogom bírni,de meg kell próbálnom!Nem zárkózhatok be otthonra,mert az csak rosszabb lenne.Igazából csak ilyen rövid távolságokban merek még csak mozogni..a kerületet el se hagytam hónapok óta és járművekre se szálltam.Még nem merek.Néha félek,hogy sose fog elmúlni,de azért remélek..talán lehetek még boldog.Szeretnék menni és utazni,nagyon sokat!Vár a nagy világ!Kitartást és sok erőt mindenkinek aki fél!!Sosem vagyunk egyedül..ez azért jó.Ugye?