Elgondoplkoztam, legyek-e öngyilkos, most mit csináljak, tény és való, hogy csúnya vagyok ezt már több lány is mondta rám. És ez a mostani lány is mondta, hogy csúnya vagyok és fél tőlem, elmentünk enni 1-1 hamburgert és lelépett. Elég szar érzés, nincs nagy kedvem tovább magányosan élni.

Most itt van előttem 80 doboz 1 mg-os xanax, ne kérdezzétek, hogy szereztem, de itt van. És itt van egy aro-s vodka, ha beszedem az egészet és ráiszom ezt biztos meghalnék, plusz bevenném anyám vérnyomáscsökkentőit is. Ezen dilemázok, vessek vége a fájdalmamnak, vagy mit csináljak, nincs kedvem már tovább szenvedni, minek, kinek éljek, 21 év elég volt, ezzel a lánnyal is csak azért találkoztam, hogy arra a 15 percre mig megette a kajáját beképzelkem maga,nak arra a nyomorult 15 percre, hogy ő most per pill a barátnőm. Jó volt, hiába azt mondta, hogy csúnya vagyok, de mig sétáltunk jól éreztem magam. Vidám voltam, boldog voltam, nem is éreztem ilyet még soha. De aztán ennyi. Most én már beleuntam ebbe. Eleget hülyitettem magamat azzal, hogy majd lesz valahogy meg, hogy csak én látom magamat csúnyának stb, stb, de sajnos nem jött be. Ez amit most tenni fogok, nem gyengeség, hanem ellenkezőleg, ez bátorság hisz az életemről mondok le, önszántamból, tiszta fejjel. Nagyon fáj ez nekem, igy élni tudván sose lesz senkim, nem sajnáltatom magam, de ezek csak a nyers tények amiket leirtam, semmi önsajnálat nincs benne. Kimaradt az életemből az érintés, még soha nem érintettem meg senkit, lányt meg fpleg nem, innen adódik az, hogy még lányt sem öleltem meg soha még lány kezét sem fogtam meg és ma teszek róla, hogy többé ne is kelljen. Kimaradt az életemből maga az egész nemiséggel járó dolgok. Nem csókolztam, nem feküdtem lány mellett, még meztelen nőt se láttam élőben és sajnos nem lesz ki tovább vigye a véremet a nevemet a génjeimet, ami nem is baj, ilyen életre alkalmatlan géneket értelmetlen tovább örökiteni……..nem is tudom, hogy mit irjak még, mert annyi minden kimaradt az életemből, de annyi, de annyi, hogy inkább fel sem sorolom. A legroszabb nekem az, hogy mindvégig tudtam, hogy csak 1 lány menthetett volna meg, pszichológus, pszichiáter, gyógyszerek, terápiák szart sem értek, tegnap azalatt a 15 perc alatt megszűnt minden bajom, arra a 15 percre kutyahétköznapi ember lehettem aki éli a boldog életét. 15 perc ennyi jutott nekem……ennyi, se több se kevesebb 1 kutya ne is számitson és ne is akarjon többet.Ha belegondolok, hogy apámat nem ismertem, ha belegondolok, hogy anyám miatt lettem ilyen, nem is olyan nehéz ezt feldolgozni, hisz ez már előre elrendeltetett volt………….nem pofázok többet, én mostmár nem irok többet ide és sehova se, nem jövök fel ide és sehova se, egyetlen dolog vigasztal, mostmár legalább pihenhetek és nem kell sóvárogjak 1 barátnőre.

Ez a két legerősebb és legviszatszitóbb érzés, dolog ami létezhet az univerzumba, de személyem szerint a magány fájdalmasabb és gyűlölettel teljesebb mint maga a gyűlölet. A magány nagyon mélyre tudja húzni az embert, olyan mélyre, hogy kimászni onnan már épp elmével sajnos nem tud. ezt magam, is tanusithatom. A magánynak vannak jó és rossz oldala, jó az amikor elmélyülsz és meglátod a  világban lévő szép dolgokat és elmereng rajtuk. Rossz az amikor ezek a merengések a világ dolgairól átmennek kényszer merengésekben kénsszer gondolkodádokba és 1 idő után ezek a gondolatok megfertőzik az embert és akarva akaratlanul is keresi a világban történő dolgok negativ és pozitiv kihatását az emberekre és saját magára. Ekkor jönnek a bajok, mondják, a baj becsomagolt és elindult és méghozzá hatványozottan ha magányról beszélünk. Pilanatok alatt ezek az elmélkedések megfertőzik a szellemet és lelket és nem marad más az emberből csak egy doboz, egy héj, egy külső páncél ami emészti magát. Ez tesi a magány, öl, butit és a nyomorba dönt, ekkor már nem képesek az emberek tenni, alkotni stb, csak ülnek és képzeletben mindent lejátszanak, majed ekkor majd akkor majd amakkor, de ezekből sosem lesz semmi, üres igérgetések, öresek mint ahogy az a bizonyos páncél is az. A magány elsorvaszt és megöl, elpusztit megfertőz, széttép és szétmarcangol 1 pillanat alatt, olyan gyorsan, hogy észre sem veszed. engem megölt és sajnos el is pusztitott, a magány fájdalmasabb mint bármely más betegség, fájdalmasabb a ráknál vagy egy szétlőtt térdtől vagy 1 hasba lőtt sebtől, nagyon fáj, fizikailag, szellemileg és lelkileg is elrohaszt, nem tudsz tenni, elvezsi az erődet és megöl kényére kedvére alakit lehet belőled tömeg gyilkos vagy egy semmi kis öngyilkos, csinálhat belőled pedofilt vagy sorozatgyilkost elképesztő 1 dolog a magány, úgymond az ember társas lény, tehát ha úgy vesszük a magány az ember legfőbb ellensége és legyőzni képtlenség, olyan mint a kokain vagy a heroin vagy az ópium, örökre megfertőz és ha elgyengülsz rögtön ott van mint 1 lappangó féreg és akcióba lép.

A gyűlölet. A gyűlölet természetes, mindenki gyűlöl és a gyűlölet eltörpül a magány fájdalmához képest igy hát 3-4 mondantnál nem is érdemel több magyarázatot.

én fiú vagyok, budapesti 21 éves.

ha akarsz ismerkedni irj az e-mail cimemre  jana1992@citromail.hu

ja majd elfelejettetem, csúnya vagyok.

nem baj ha te is az vagy.

hamarosan zsinort vágok, szépen, mint egy uriember.

De van amikor ezt 2*-3* végig játszom akkor már unalmas lesz. Ekkor átváltok 1 másik történetbe ami pffffffffffffffff kicsit durva…abban nőket kinzok halálra, megetetem elük a saját husukat és szenvedsztetem őket hetekig. aztán ezt is beunom utána jönnek a kibaszott tömeggyilkos gondlatok. hidrogénbombákkal felrobbantok városokat stb… ha ezek et is beunom jönnek az 9ngyilkos gondolatok, hogyan öljem meg magam meg minden, utána ha ezt is megunom jön a szerelmi történet találkozok a lánnyal, összejövünk stb…..ez az egész kb éjféltől éjjel 3 órig lemegy….utána jön a forgolódás, az ágy egyik feléből a másikba kötözés…..ennyi…igy telik minden estém már tavaly szeptember vagy október óta, kb úgy 12 hónapja. Ja és azt is szoktam cisnálni, mert mivel nem alszok, de a fizikai dolgok látszanak rajzam, tehát egész nap hulla vagyok ezért beveszek 2-3 frontint néha, meg plusz 1-2 kibaszott erős altatót igy 1 kicsit legyugszok és legalább a fáradságo t nem nagyon érzem.

tehát ez a baj vellem, na meg + még pár dolog………..hamarosan zsinort vágok, meg fogom öln imagam….nincs senkim aludni sem tudok, se kutyám se macskám——-elfogom vágni a zsinort és kiszálok a játékból Game Over.

MEGSZERETNÉM PRÓBÁLNI, MIT VESZITHETEK HISZ NEKEM MÁR ÚGYIS MINDEN MINDEGY.

Tehát a kérésem pedig az lenne, hogy hol tudnék olyan lányokkal ismerkedni akik olyanok mint én (depressziós az életbe megtört, nyomrult, szerencsétlen, zakkant kissé skizofrén, idegbeteg, embergyűlölő stb, stb, stb) mert én már csak ebben reménykedek, nekem már minden mindegy. Tudtok ilyen ghelyet budapesten? Ahol lehetne ilyen lányokkal ismerkedni vagy teljesen mindegy, hogy milyen csak ne fiú legyen.

hmmmm……azt képzelem be magamnak, hogy 1 lány lehet megtudna változtatni, de nem megy a kibaszott ismerkedés.

10-től kb 17-18 éves koromig be voltam “zárva” a szobámba, nem mehettem sehová, csak az iskoláig meg vissza. Rossz anyagi körülmények között éltünk, anyám dolgozott látástól vakulásig, keményen gyógyszerezett és ez miatt néha, néha össze is vert. Ez ment kb 17 éves koromig. Amikor betöltöttem a 18-at elmentem egy ilyen képzésre szakmát tanulni, ott volt egy “öreg” aki elindított bennem valamit. Elültette a bogarat a fülembe. Elkezdtem megváltozni, akartam, többet akartam, tudást, ingert, fájdalmat, barátokat, de sajnos nem jött össze. Visszaestem. De megint kimásztam belőle, elkezdtem gyűlölni és megerősítettem az elmémet és a szellememet, de valamit nagyon elronthattam ezzel az eleggyel mert kicsúszott a kezeim közül az irányítás. Túl sok gyűlöletet és túl sok erőt adtam bele. Igen igaz, már nem félek senkitől és semmitől, de agresszív, idegbeteg, nyers, kiszámíthatatlan lettem. Nem megy az ismerkedés lányokkal, mert őket is gyűlölöm, anyámat is magamat is, minden embert. Nem megy egyedül…..bevallom……gyenge vagyok…..vesztettem……alulmaradtam……..segítségre van szükségem mert túltett rajtam ez az állapot.

21f