20 éves vagyok, nő

Nagyon sok pszichológusnál, pszichiáternél jártam már, először 6-7 éves koromban, 15 éves korom óta rendszeresen keresek fel szakembereket, de egyetlen terápiás kezelés sem segített, gyógyszereket pedig nem mertem bevenni az étkezési zavarom miatt. Konkrét diagnózist sehol sem kaptam*. Több helyről elküldtek, azt mondván, hogy én nem tartozom a hatáskörükbe. Mivel egyetlen szakembernél sem maradtam huzamosabb ideig, “leléptem” mielőtt alkalmam lett volna őszintén megnyilvánulni. Sok esetben az tartott vissza az őszinteségtől, hogy törvény által bünethető dolgokat éltem át ill. műveltem anélkül, hogy minderről tudomásom lett volna.

*Diagnózist csak részproblémákról kaptam:

- B-típusú anorexia

- diszkalkúlia

- szorongásos szociális belliszkedési zavar

Egyéb panaszaim:

- dühkitörések, amelyek főleg regresszívek (ollóval, késsel, hegyes eszközzel ejtek sebet a testemen, csupán egy alkalommal voltam emiatt életveszélyben)

- szuicid tevékenységek, gondolatok (stressz hatására ideiglenesesen és automatikusan – úgy értem mindenféle gondolattól és érzelemtől mentesen – előkíszítem az öngyilkosságomat. Például nagy mennyiségű gyógyszert veszek ki a szekrényből, hipót vásárolok, kiállok az út közepére. Az utolsó pillanatban azonban mindig feleszmélek, és rossz érzések fognak el)

- periodikusan visszatérő hallucinációk (11 éves koromban vagy hamarabb kezdődött. Senkinek sem mertem beszélni erről. Három típusa van/volt.

Az egyik típusba “zajok” tartoznak. Kopogtatás, amit más nem hall, eső hangja, holott napos idő van, pisilés hangja, pedig senki sincs a WCn, csöpögő csap stb.

A másik típusba a beszédhangok tartoznak. Előzmények nélkül, akár teljesen üres helyiségben is, azt hallom, hogy valaki beszél hozzám, általában több ember, férfiak és nők is. Könnyen meg tudom állapítani, hogy ezek nem valóságosak – hiszen a hangoknak nincs gazdája – azonban bármit is teszek, nem hallgatnak el. Meg akarnak ölni.

a harmadik típusba az önkéntes hallucinációkat sorolom, főleg pubertáskorban volt jellemző, amikor nagyon egyedül voltam, azt képzeltem, hogy bizonyos alakok megszólítottak és elkezdtem hozzájuk beszélni.)

- emlékezetkiesés (ritkán előfordul, hogy azt veszem észre egy idegen helyen vagyok és nem tudom, hogyan jutottam el oda. Volt példa arra is, hogy egy férfit kezdtem el követni tisztes távolságból és beszéltem is hozzá, de minderre csak akkor jöttem rá, amikor egy idegen helyen álltam, láttam, hogy megy előttem egy férfi és valami miatt önkéntelenül is megy utána a lábam és beszélek magamban. Teljesen megdöbbentem és csak nehezen találtam haza)

- depresszió (ez is időszakosan változik. Van, hogy teljes érzéketlenségbe süppedek, van, amikor haragszom magamra de a legtöbbször fáradtságként és lustaságként jelentkezik. Rettegek kikelni az ágyból, félek, hogy valami szörnyűség fog történni, nem merek felöltözni, mert azt hiszem, hogy az éjszaka 10-20 kilót híztam és nem jönnek majd rám a ruháim, félek megnyilvánulni mások előtt, mert attól tartok, hogy butának, kövérnek és bolondnak tartanak)

- alvászavar (már gyermekkoromban is jellemző volt, hogy hétköznapokon nem mertem elaludni, mert attól féltem, hogy reggel nem bírok majd felkelni és elkések az óvosából, iskolából. Ha mégis sikerül elaludnom, néhány óra múlva felkelek, mert azt hiszem, hogy csörög az ébresztőóra, gyakran megesett, hogy “ki is kapcsoltam” az amúgy nem is csipogó órát, felöltöztem és elindultam a buszmegállóba, csak akkor döbbentem rá, hogy hajnali 3-4 van, amikor már teljesn átfagytam a buszra várva)

- mindemellett “rossz” gondolatokkal küszködök (undorító dolgok gondolata, halálom gondolata, fájdalom gondolata) és tisztában vagyok azzal is, hogy a szexualitásommal, a szexualitásom ki és megélésével is komoly problémáim vannak, de erről még nem mertem szakemberrel beszélni, és szemtől-szembe kimondani ezáltal, hogy milyen gonosz ember vagyok.

Sajnálom, hogy ennyire hosszúra nyújtottam az írást. A helyesírási hiányosságokért előre is elnézést kérek, nem merem visszaolasni, amit írtam, mert félek, hogy akkor nem merném még így, névtelenül sem közzétenni.

Nagyon köszönöm azoknak, akik végigolvasták, abban reménykedem, hogy valaki meg tudná mondani, hová forduljak ezekkel a problémáimmal, mert az eddigi kezelések nem segítettek rajtam.