Varoszoba.hu » crying

Áhhh……

crying — Mon, 11 Apr 2011 16:48:39 +0000

Úgy gondoltam, többet nem fogok ide írni, de teszem megint, ezek szerint csak nem változik semmi sem az életemben, vagyis én nem. Tehát a “baj” maradt, pedig kaptam esélyt, igaz külföldön, hogy elkezdjem végre életem élni ÉLNI, a szó szoros értelmében, ami annyira természetes kéne, hogy legyen, ezért születünk, élni, megélni, átélni, együtt élni és mégsem megy ez.

Minden egyes nap arról szól, hogy miért? Miért vagyok még itt, mi az a lepkefing kötelék, ami még itt tart? Ezt is csak azért írom le, mert nincs akivel megosszam, de így van ez rendjén, nem is áll jogomban ekkora terhet, felelősséget másnak a nyakába varrni. Ki kívánkozik, már csordúl az a bizonyos bili, pusztulat ez a kettősség, menni is, meg maradni is, hátha jobb lesz ez Olyan türelemmel várok, pedig itt belül érzem, hogy ennek az állapotnak csak én vethetek véget. Bennem rejlik a megoldás kulcsa, amivel rendelkezhetem a sorsom felett…

Ma is micsinálok? Elsétálok egy telefon mellett a fűben, ahelyett, hogy felvettem volna és kezdhettem volna vele bármit. Hát valahogy így engedem ki az életet is a kezeim közül…

Érzem, ahogy sötétség borul az agyamra, az agyra, aminek semmi értelmes funkciója ebben a testben, csak rohasztja a lelkem..

áhhh………..

???

crying — Thu, 25 Nov 2010 16:20:41 +0000

Miért ragaszkodok a szaros életemhez? Miért álmomban is azon agyalok, hogyan dobjam el magamtól? Antiszociális vagyok, hiába minden, nem leszek már más. És nem akarom ezt már. Ma is volt egy kisebb műtétem, és reméltem elvérzem, de sajnos sikerült elállítaniuk….annyira hiányzott valaki,hogy fogja a kezem, de tök egyedül kellett végigcsinálnom.Mivel érdemeltem ezt ki? Ki vagy mi büntet ezért? Nem voltam rossz sosem, hogy így kapjam vissza, egyedül megsorvadva………

Kezdek fáradni…..

crying — Sun, 07 Nov 2010 20:16:36 +0000

Nem tudom hogyan tovább…már-már hosszú éves depressziós korszak után, megcsillani látszott a fény, sikerült letenni a gyógyszereket, “megszűntek” az életnek nem nevezhető periódusok, de a halálvágy mondhatni ittmaradt. És nem jól van ez így, mert “józanul”, nem kellene, hogy foglalkoztasson, és mégis egyre többet van megint a fejemben. Kezdem unni, feladni, képtelen vagyok emberi kapcsolatokat kialakítani, haszontalan az egész életem, TASZÍTOM az embereket, beszűkült a tudatom, egy dobozban élek. Élek?hát ,nem nevezném annak, csak vagyok. Teszem is fel a kérdést: minek? kinek? napról-napra süllyedek a mélyesztőbe, senki nem akar segíteni. Megint kezdődik minden előről? Vagy folytatódik inkább. Öngyűlölet, önmarcangolás, önvád, düh, xanaxon való létezés és talán az erő is megérkezik, elmenni…el örökre, elhagyni magam…nem akartam ezt megint, de látom csúfos vesztem! Kihez fordulhatnék? Azt hittem kaptam esélyt az életre, mikor sikerült gyógyszerek nélkül létezni, de gyengülök, fogyik az ittmaradás utáni vágy, pedig nincsenek nagy vágyaim, higgyétek el,nem akartam sokat sose….