Mit teszek a szintentartásért; sótlanul étkezem, nagyon sok zöldségfélét, halat eszek és a vörös húsokat kerülöm, amikor csak tehetem sétálok úgy félórát, órát, járok úszni és vízalatt tornázok, kerülöm a stresszes helyzeteket. Sajnos nagyon jól jelzem a frontok érkezését mert akkor a gyógyszereket mintha nem is szedném megbolondul és napokig fönt van. S mit szedek; Atrombin, Aspirin protekt, Co Aprovel, Ebrantil, Tenaxum, Apadex, Talliton, Eucreas, Glucobay, Atorsi, Aurorix, Milurit, Furon, Káldyum, Nitromint spray és a szememre Aszkorbinsavat. Mostanában életmód váltással szép lassan elkezdett a súlyom csökkenni, nem rohan lefelé de a 134 kilóból szép lassan 128 kiló lett. Nem hirtelen szedtem föl a túlsúlyt így leadni is több időre van szüksé. Most ezen az úton haladok és rendszeresen járok ellenőrzésekre. A legutóbbi felülvizsgálaton mondták nem romlott a szívem és megdícsértek a fogyásért. A kijelölt út a további fogyás és a lehetőségeim mért mozgás növelése. A gyors fogyásoknál, néha akár 15-20 kiló is volt a jojó visszahozta amit leadtam.  Lassan érek messzire és ezt tartom továbbra is magam előtt.

Igen, de még mennyire az! Isten szeret engem is, mert ilyen munkát ad. Nem is tudom, ki kin segített. Nellit ajándéknak tekintem! Isten ajándékának! Istenem köszönöm, itt én is gyógyultam.

Tegnap sétáltunk a feleségemmel…

Egy nyolcvanöt éves bácsit hoztak át Deszkről, a szanatóriumból. Teljesen zavarodott volt. Nem beszélt senkivel csak egész éjjel kislányát, Rózsit szólítgatta. Persze ettől aludni! Az ágyba kikötve biztos nagyon nehezen telt neki is az éjszaka. Másnap bejöttek a lányai és kérdezték, hogy aludt az apukájuk? Mondtam nekik, Rózsikát szólongatta egész éjjel. Pista bácsi továbbra sem állt szóba senkivel sem. Gondoltam, próbát teszek. Mivel tanyasi ember volt világ életében, kezdtem a beszédet a malacokkal, hogy mi van azokkal, míg ő bent van. Természetesen a nyelve megeredt ettől és mesélt. Rózsi és Jolika, a két lánya intézi most csak az állatokat. Közben levették a szíjakat a kezéről és most jött a csoda! Pista bácsi már hetek óta orvosi kezelés alatt állt és nem igen sétált vagy álldogált. Leánykái féltő szeretettel támogatták apjukat, aki odajött hozzám és a többi rokona felől érdeklődött, akik a szikben, a nyomáson meg a falu végén éltek. Belementem a „játékba”. Végigkérdeztem az általam ismert összes ismerőst ángyikától a keresztapán keresztül a nászasszonyékig.

Kegyes hazugság volt. Pista bácsi már egy órája állt és beszélt velem. Mondom, állt! – én ültem az ágyam szélén. Még puszit is kaptam tőle! Beszéltünk a vasárnapi misékről, mennyire nem siettek akkoriban az emberek a mise után haza. Jót beszélgettek a templom előtt mielőtt ebédelni mentek volna. A két leányka mondta, megyek velük mert visznek az apjukkal haza. Szeret? Én úgy érzem az. Jézus adta és én, csak gyarló ember továbbadtam.

Már harmadik napja hallgatjuk szegény betegtársunk óbégatását. Én jól elvoltam mert még teljesen magam alatt voltam, folyamatosan aludtam. Engem nem zavart. De Istennek hála a kezelésnek köszönhetően kezdtem magamhoz térni. A többiek nyugalma érdekében odaültem betegtársam mellé és próbáltam énekelni neki. A csoda megtörtént! Lassan abbamaradt az óbégatás és apránként az én hangomhoz simulva már együtt énekeltünk. Az Ajjaj fekete vonattól az Éjjel az omnibusz tetején át a Hej halászokig mindent. Ekkor jutott eszembe, Jézus mit is tanított a gonosz lélekről és az ördögről. A Futva jöttem elibéd és a Jézusomnak szívén után a gonosz már egész visszahúzódott és hagyta a jót felülkerekedni.
Majd jött ismét a csoda! Betegtársam már napok óta nem aludt és az egyházi énekek után elszenderedett. Még a tanár úr is kijött megnézni az irodájából, mi történt. Szeretet? Igen! Jézus adta és én továbbadtam! Nehéz három óra hossza volt de megérte. Másnap reggel már azonnal ezzel kezdtem, mikor a gonosz került ismét fölül. Míg bent voltam, ez bevált. SZERETET ez az igazi orvosság!