Kedves sorstársak.

Szeretnék arról írni, amiről nagyon kevés információ szerepel a Noreply –nek írt történetekben. Általában mindig csak arról írnak az érintettek, amikor a major depressziót szenvedik, amikor számunkra a bányabéka hangulata jóval magasabban van, mint a mi hangulatunk.

Szerintem szólni kell a depresszió másik formájáról, a mániás depresszióról is. Ez a depi abban nyilvánul meg, hogy ha időszakosan megjelenik, a holdat is be tudnánk festeni, ha kapnánk hozzá létrát. Ezt azért viccnek szántam. Ekkor a munka és tevékeny kedvünk jóval meghaladja az átlagosat. Nem tudunk aludni. Én még éjjel is tudnék valamit csinálni, a nappali tevékenység után. Ez persze az embert nagyon elfárasztja. Az ilyen időszaki fáradságot követően nekem kettőslátás alakul ki. A járművezetés gyakorlatilag életveszélyes. Ha mégis kocsiba kell ülnöm az egyik szemem becsukom, vagy lekötöm!?!

Én kétpólusú depresszióval kínlódom. Periódikusan változik az állapotom, hol lent vagyok, hol pedig fent. A gyógyszerek szedését is az állapotnak megfelelően kell változtatni.

Erre oda kell figyelnem.

Amíg lent vagyok a környezetem békén hagyom, elég nekem a magam baja.

A mániásban meg a környezetem nem hagyom békén. A fokozott munkakedvet nehezen viselik.

Sorstársaim, ti is írjatok a mániás szakaszról.

/ 2008- 2009/

Előzmények: 1995 végén nyugdíjba mentem. Sok embert irányítottam addig, munkahelyi tulajdonos – vezetőként. A depresszióm 1996-ban kezdődött. Ezt ismertem fel az orvosi könyvek böngészése után. A körzeti orvosom nem tudta megállapítani mi a bajom. 1997 májusára, olyan állapotba  kerültem, hogy már – az eddigi 58 sikeres évem ellenére – nem akartam tovább élni. A körzeti orvosom végül a saját kérésemre pszichiáterhez küldött. Ami történt azt a versemben szeretném leírni.

Kedves sorstársam, ha felmerül a depresszió gyanúja, azonnal orvoshoz kell menni, mert – szerintem – orvos és dilibogyók nélkül egyedül, még segítő környezetben sem lehet ebből a nyavalyából kikerülni.

Mikor reggel felébredtem

Rosszkedvűen tengtem-lengtem.

Rosszhangulat fokozódott,

Sokszor estig is eltartott.

Megtámadott lélekrontó,

Súlyos major depresszió.

Egyre romlott hangulatom,

Megszerveztem önhalálom.

Egy kedvezőbb pillanatban,

Segítséget kértem gyorsan.

Ideggyógyászatra mentem,

Azután sok gyógyszert szedtem.

Elmúlott vagy három hónap,

Mikor a gyógyszerek hatottak.

De örömöm, hogy jól vagyok,

Hátrahagyott bút s bánatot.

Abbahagytam a bogyókat,

Utána volt két jó hónap.

A majorba visszaestem,

Újra elment életkedvem.

Új gyógyszerek segítettek,

Gyógyuláshoz fél év kellett.

Jól sikerült a gyógyulás,

Elért engem a mániás.

Ez volt ám az új számomra,

Szinte repültem mámorba’.

Rámtört ekkor a munkakedv,

Alvásra hát már alig telt.

Alig bírtam már magammal,

Összejött az éj, a nappal.

Az orvosom javasolta,

Mit szedjek én naponta.

E ciklusok ismétlődtek,

Rosszat tettek életemnek.

A családom jól segített,

Tűrték fura éltemet.

Gyógyszereket csökkentettem,

Hangulatjavítót ettem.

Elmúlt gyorsan jövő álmom,

Életem rossznak találom.

Sajnos sokszor váltom e kórt,

Az életem így múlik most.