Leírom a történetem, ha másért nem, azért, hogy kiírjam magamból, és kicsit talán bízva abban, hogy valaki olvassa, aki átélt hasonlót, már gyógyult és elmondhatja” Van remény.”

25 éves vagyok. Van egy kiegyensúlyozott párkapcsolatom, támogató családom, nehéz, stresszes, de sikeres munkám. Mondhatni külső szemlélő számára tökéletes az életem. Mégis, most már másodszor (valójában többedszer, csak tavaly óta tudom, hogy mi ez) az őszi-téli időszakban komoly depresszióval küzdök.

Gyógyszert szedek, a Cypralex nem vállt be, most Mirzatent szedek. Járok pszichiáterhez. Jelenleg betegállományba vagyok mert a tüneteim annyira erősek voltak, hogy nem bírtam rendesen elvégezni a munkám. Szorongás, remegések, közben fásultság, lelassulás. De ez sem jó, hogy itthon mert a semmittevés is megőrjít, közben meg minden megerőltető a házimunka, elmenni a boltba, kimozdulni.

Tavaly ahogy jött a tavasz, szinte csapásra elmúltak a tüntetek. Azt hittem többet nem tér vissza, de visszajött, és felemészt. Sok forog kockán, a munkám, a párkapcsolatom.. A párom azt mondja nagyon szeret és tényleg mellettem van, de ez így nem élet, nem szeretném elveszíteni.

Van olyan, aki küzdött ezzel az alattomos szörnyeteg depresszióval és legyőzte? Lehetséges, hogy ne térjen vissza? Lehetséges végleg eltüntetni az életemből? Az orvosok szerint genetika és kémia, mivel nagymamám is küzdött vele, viszont ő csak egyszer ment át ezen a poklon. Megőrjít a semmittevés, de visszamenni dolgozni is félek. Még négy hét van a pihenőből. Szeretnék meggyógyulni, de közben félek, hogy valamit nem jól csinálok az életemben, ha újra és újra visszatér az életemben ez a rémálom.