De! Óriási különbség van a kettő fájdalom között.Már ha valaki ezt megérti.A gerincemen azért alakult ki sérv,mert állandóan az egyik lábamon álltam:a terhet azon hordoztam.Mind a szülés,súlytöbblet.Arról nem is beszélve,hogy életem során,fizikaimunkát végeztem.Szóval ezzel azt szeretném hangsúlyozni,hogy a velemszületett csípőficam,vonzotta a gerincem megterhelését.Ne értsen félre senki.Nekem még ezután következik a két csípőm műtétje!Egyenként.Ezek a műtétek akkorra már halmozódnak.Sajnálom,hogy nálam előbb alakult ki gerincsérv,és nem a csípőm műtötték először.Ha ez bárkit megtévesztett volna.Nem kívánom senkinek a napi fájdalmakat,a gerincem,hátam,lábam,derekamon.A vizeletproblémám, már akkor elkezdődött,mikor még az első gerincműtétem volt.Azóta is intimbetétet használok.A heti szédüléseket a nyakicsigolyám meszesedése miatt.Sírva kell csinálnom sokszor valamit:pl:porszívózás,főzés,bevásárlás.Hiába van két szép drága fiam…….Akinek ilyen korú gyermeke van,tudja,hogy a kicsinye,soha nem ér rá…….(nem panaszkodom,csupán a lényeg elkerüli az olvasó figyelmét,persze nem akarok senkit untatni.)

Elnézést kérek,ha a csípőficam besorolást választottam.A gerinccel kapcsolatos írást még észre sem vettem.

Üdvözlettel:Ildikó

Felvittek Budapestre,a Szent János kórházba. A rokonaim mondtak el nekem sok mindent. Gipszben voltam, mivel deformitásom a csípőmben, nagyon nagy volt. Abban látták az esélyt. A halál keringett a fejem felett. Nagyon kicsi, gyenge baba voltam. A gipszben voltam sokáig, mire kiírták, hogy már 3 éves koromban kengyelbe tehetnek. Sajnos nekem a szüleim nem lehettek mellettem. Talán nem is akartak. Nos 4 éves koromban, a kórházból kijöhettem, gyógyultnak nyílvánítva. Nem sántítottam. Egy Gyermekvédő Intézetbe kerültem vissza a szülővárosomban.

Édesanyám, mivel dolgoznia kellett nem vitt ki az intézetből. Van egy Bátyám, akit az apai nagynéném nevelt közben. Csak azt hiányoltam, már felnőtt koromban is, hogy,  egy orvosi papírt sem, vagy zárójelentést nem őrzött meg édesanyám. Mivel huszonéves koromban kellettek volna. Mikor általános iskolába mehettem, akkor ki vett valaki az intézetből. A nagynéném, estleg édesapám. Ezt nem tudom pontosan. Az intézeti idő alatt az édesapám párszor kihozott engem. De sajnos még a nagymamám sem mert megfogni, mert félt, hogy a kezében halok meg. Csenevész voltam. Ezt a csontbetegséget, a z édesapám rokonaitól,azaz apai ágon örököltem. Három nagynéném is gyermekbénulásban szenvedett.  Ez az örökletesség.Édesanyám, soha nem beszélt a kicsi koromról. Szégyelte magát talán. Hát az iskolában mivel látszólagosan nem sántítottam, ugyanúgy tornáztam, és izgő-mozgó gyerek voltam. Mikor 21 éves lettem, már meg volt az érettségim, dolgoztam, szerelmes lettem, és férjhez mentem. Sajnos ez a házasság egyetlen boldogsága a két fiam születése volt csak. Sokszor panaszkodtam már akkor is, hogy fáj a vápacsontom. Akkor kezdtem el az ortopédiára járni. Gyógytornák, és az úszás,  kerékpározás.Kopásjavítót szedtem évekig, de nem használt semmit. Az ortopédián tudtam meg azt is, hogy a fiaim sem szülhettem volna meg, mert a medencecsontom eltörhetett volna. De ezt is utólag.

Csupán 45kg voltam az első szülésemnél, rá öt évre újra teherbe estem, remélve, hogy lányom lesz, akkor is csak 50kg-val kezdtem kihordani Norbert fiam. Nem kis súllyalszülettek. 3kg 25dkg volt Attila, Norbert 3kg 70dkg. Az idősebb fiam születésénél kiderült, hogy kötött a csípője. Fél évig speciálisan pelenkáztam,  havonta hordtam ortopédiára. Ma már 22 éves, de hála az úrnak semmi baja. De ez már látom, öröklődött lehet, az Ő gyermekénél is. Remélem kisebb esélye lesz a csípőficamra. Dolgozni mentem vissza, és fizikaimunkát végeztem mindig. Túlterheltem magam amennyire muszály volt, hiszen a férjem kerestére nem számíthattam. 37 éves voltam már amikor már éreztem, nem bírom tovább a fizikai munkát. Állandóan fájtak a csontjaim. A derekam is elkezdett iszonyatosan fájni. Az ortopédiára elmentem. Kértem az orvost, írjon ki nekem valami erősebb fájdalomcsillapítót, mert reggelenként a csípőm is rettentően fájt. 38 éves koromban történt, mikor sérv alakult ki.

Szinte azonnal megműtöttek. De közben kiderült, hogy a gerincem S alakzatban defomálódott,kopásos,és meszesedéses. Bánatomra a sérvműtét után fél évvel,kialakult egy ujjab sérv.Ugyanott a IV-V csigolyánál.Háromszor műtöttek azóta.Évente egy műtét.Egyre rosszabb volt,a tünetek erősödtek,és a fájdalmaim.2006-ban kiderült,hogy negyedszer is műteni kell.De én akkorra már titánlemezzel,csavarozva,csontcementtel pótolva voltam.Akkor az orvosi bizottságon,már lebeszéltek a negyedik műtétről.Lebénulok,vagy kibírom a fájdalmakat.JAVULÁS NEM VÁRHATÓ!Gyulladáscsökkentőket,erős fájdalomcsillapítót kell szednem.Hát ezért két hétre nem fekszem,be,és bejárni sem tudok a kórházba.Mivel nincs aki szállítson,s nekem sem lehet már autót vezetni.Bár könnyebb lenne.Amíg a rokonaimat kellet szállítanom addig bezzeg volt autó.A lábam miatt zsibbad lüktet,begörcsöl.Már nem is adná meg az orvos az alkalmassági igazolást. Már a gyógyzserekkel is spórolnom kell,csak a mai anyagihelyzetem miatt.Rokkannyugdíjból élni,és még a kisebb fiam iskoláztatását megoldani már-már lehetetlen.A gyógyszerektől a gyomrom fekélyes lett.Nincs a homlokomra írva,a betegségem.Az idősebb emberek a buszon bottal tudok menni,s látom hogy lenéznek,már útálom az egész életem. Tudom,hogy sokan betegebbek nálam.Remélem rajtuk segít valamilyen terápia.Már az is nagy dolog,hogy a családjuk melletük van.Sajnos az én szüleim nem élnek.A Bátyám messze tőlem,lélekben.Még egy kérés,ha valakinek beteg a gyermeke,és egyszer Ő is felnő:őrizze meg az összes orvosi papírját.Egyszer szükség lesz rá. Mindenkinek gyógyulást,és javulást kívánok. Üdvözlettel:Ildikó