Varoszoba.hu » drummergirl

Pörgés és zuhanás

drummergirl — Thu, 03 Nov 2011 00:51:44 +0000

Kiút a pokolból

drummergirl — Thu, 03 Nov 2011 00:40:06 +0000

Amióta az eszemet tudom,mindig is problémás,és beteges gyerek voltam. Már kis koromban viselkedési zavaraim, voltam. Amikor megszülettek a gyermekeim, elkezdtem fogyókúrázni. Nem bírtam abbahagyni, anorexiás lettem. 175 centis magasságomhoz jött a 45 kiló. Elmaradt a menstruációm. Akkor kerültem pszichiáterhez. 2 év kellett,mire kijöttem ebből, de akkor már tombolt bennem a totális őrület,a borderline személyiségzavar, és a bipoláris affektív zavar.Soha nem bírtam a fájdalmat, de akkor a fájdalom a barátom lett. Ha magányos, szomorú, és elhagyatott voltam, elkezdtem vagdosni magamat. Először kisollóval csipkedtem a bőrömet,később jött az üvegcserép,majd a penge. Ezzel nem demonstrálni akartam, mindig titotkban csináltam. Kellett a vér szaga látványa, és a fizikai fájdalom. Ennek ellenére soha senkit nem bánottam. A gyerekeimnek még a fenekére sem ütöttem soha. A bipol pedig hozta a végletes és pusztító pörgéseket, aztán a mélységesen mély zuhanásokat. Soa nem tudtam eligazodni saját magamon. A hangulatom néha óráról- órára változott. Sokszor úgy éreztem,nem is létezek. Hallucináltam. Szagokat, hangokat, látványokat, amik sokszor ijesztőek voltak. Volt,hogy éjszaka remegve bújtam a takaró alá, mert hallottam,hogy valaki csikorgó léptekkel járkál, és a fülembe liheg, és hasonló dolgok. Aztán jött a megváltás a Ketilept személyében. Tavaly május óta szedem. Igaz, folyamatosan emelni kellett, de azóta tünetes vagyok. Tudom,hogy a gyógyszer vezetett ki a pokolból, és azt is tudom,hogy ha nem szedném, visszaesnék. Egy párszor eljátszottam már ezt, de soha többet nem fogom.

A tyúk, vagy a tojás?

drummergirl — Thu, 03 Nov 2011 00:17:29 +0000

Amióta az eszemet tudom,mindig is problémás,és beteges gyerek voltam. Már kis koromban viselkedési zavaraim, voltak, folyton beteg voltam, és arra mlékszem,hogy amikor “ideges voltam” az izmaim befeszültek, annyira elkezdtek remegni. Ezzel nemigen foglalkozott senki, én pedig megszoktam. Sokat bambultam, a tanárok, és felnőttek mindig leszidtak,hogy miért nem figyelek. Apukám epis volt. Csak most, felnőtt fejjel tudtam meg, hogy már akkor az epilepszia jeleit mutattam. Viselkedési zavaraim is voltak, és amikor megszülettek a gyermekeim, elkezdtem fogyókúrázni. Nem bírtam abbahagyni, anorexiás lettem. 175 centis magasságomhoz jött a 45 kiló. Elmaradt a menstruációm. Akkor kerültem pszichiáterhez. 2 év kellett,mire kijöttem ebből, de akkor már tombolt bennem a totális őrület,a borderline személyiségzavar, és a bipoláris affektív zavar. Közben volt egy időszak az életemben, amikor szabályos nagyrohamokat produkáltam,persze én nem tudtam,mi az, és abban az állapotban nem is érdekelt. A férjem, aki cipelt orvostól orovosig persze elmondta az orvosnak, aki EEG-t csinált, ami negatív lett, viszont írt ki egy olyan epi gyógyszert, amit bipolban is adnak. Így megszűntek a rohamok, és nagyjából stabilizálódott a hangulatom. Közben volt néhány költözés az életemben, más orovosok, más város, és ez év januárjában visszajöttek a rohamok. Eleinte nem mertem elmondani az orvosnak, pedig most nagyon aranyos dr.nőm van. Pszichiátriai szempontból tüntmentes vagyok a Ketileptnek köszönhetően. Amikor mégis elmondtam, neurológushoz irányított, aki szintén nagyon jó szakember, és nagyon aranyos dr.nő. Nekem ez fontos , nehezen tudok megbízni az emberekben. A Lamolepet már régebben szedem, de ez nem elég, mellé adta előszőr a Convulexet, de attól híztam. Azt lecserélte a Topamaxra, 2 hónapig építettük fel, most értem el a terápiás adagot. Most gyakorlatilag hetente 3-4 alkalommal van rohamom, de nagyon bízok benne,hogy ha beáll a Topamax, akkor le fog csökkenni, ugyanis már vannak pozitív jelek.

Szóval nem tudom,mi volt előbb, a pszichiátriai betegságem, vagy az epilepsziám?