Hogy igazán mi okozta az éjszakai rohamokat, arra nem igazán jöttek rá. Több ideggyógyász “kopogtatott” rajtam, és mivel nem találtak reflexhibákat, gondolták, hogy keringési rendellenesség lehet, és értágítókkal próbálkoztak, meg fizikoterápiával. Nekem a fülem nem zúg, és szerencsére hányingerem sincs, de épp elég borzalmas minden apró fejmozdulatra percekig “pörögni”. A tornát sem ajánlották, bár olvastam róla, de még nem mertem megpróbálni.

Szerencsére az évek multával egyre ritkábban vett erőt rajtam a dolog, viszont a világon semmihez sem tudtam igazán kötni. A vicces az, hogy eleinte a nyakcsigolyáimra fogták, aztán változtak a nézetek, és a mostani állás szerint a nyakcsigolyáim a koromnak megfelelően deformáltak csupán, és az sem lehet igazán az ok…  Szóval ez is egy nagy kérdőjel az orvostudományban. A szédülés oka talán összetett lehet. Valamire így reagál az agyunk, ill. az egyensúlyszervünk. Köze lehet az érzelmi állapotunkhoz, hormonokhoz, táplálkozáshoz, régi betegségek maradványaihoz… a fene se tudja… Nekem általában jót tesz, ha sikerül utána aludnom egy nagyobbat. (miután alábbhagy az efeletti ijedelmem, és sikerül rávennem magam a szunyára.)

ducinea története eredetileg hozzászólás volt. A Várószoba szerkesztősége