Varoszoba.hu » Dudi1

válaszok a kommentelöknek mert hosszur sikeredett.plusz ezt egyébként is elekartam nektek modnani.

Dudi1 — Sun, 06 Mar 2011 14:02:55 +0000

kedves JagMag,köszönöm válaszod,igen,a haláltól való féelmem kell leküzdenem.valahogy majd leküzdöm magamban,de nem megy egyik napról a másikra sajnos:(nehéz,ma ugy keltem föl hogy midnen jó,aztán hazajöttem,az üres házunkba,anyum külön él,apum is becsajozott,én pedig ittvagyok egyedül,üres hütövel,300 ft-al.iskolába nemtudom hogyan fogok visszamenni.nemtudok semmit.midnenhol én békitsek midnenkit.mert engem mindenki szeret.

kedves Rabbi.köszönöm neked is válaszod.elhiszem neked,olvasgattam a sztorikat amiket ide irogatnak,visszamnöleg a 10. oldalig.igen jol gondolod,nagyon lelkis vagyok,a legaprobb dolog miatt is lelkiismeretfurdalasom van,sajnalok masokat,segitek ahogy tudok,megvonok magamtol midnent ha azt kivanja a helyzet csakhogy másnak segitsek,legyen az családon belül,vagy idegen.én a tegnapi napig elenedtem sajat kezem,tépettem magam a kutytussal,ma már a menekülés és a magam elhagyasa közötti állapotban lebegek.szarul vagyok megmondom öszintén,fájnak dolgok,fáj sokmidnen,a családom,a multam,a hibáim.nehez.nem látom az ut végén a fényt.nem látom az ösvényem.most is szédülök,a sirás folytogat.fáj szur a szivemnél.félek.most megyek majd fürdeni.oda ahol tegnap rosszul lettem.félek,hogy ottmaradok.de tudom,hogy engem szeret isten,jelezte már felém,tapasztalatból tudom,én többre vagok hivatott ugy érzem,és szembe nezek a halllal is ha kell!!!csak a szeretteimre gondolok ienkor hogy velük milesz ha én nem leszek.anyat apát.becsületbeli ügynek tekintem öket bármilyenek is ,de inkább apa ö a rosszabb.nem szeretném magam elhagyni.de nemtudok már semminek örülni az életben,midnenem megvolt,most semmim nicns.

megsirattam a kommenteket is.nagyon aranyosak és kedvesek vagytok.anygalok.akiket isten küldött hozzám.egy elkóborolt bárányához.félvén,hogy a farkasok martalékává válik.

sziasztok

élek?

Dudi1 — Thu, 03 Mar 2011 22:29:34 +0000

sziasztok,20 éves vagyok,körülbelül másfél hónapja este szkásos estém után lefekudtem,felvettem szokásos pozícióm.aztan elöntött a höség,rosszul lettem,kinyitottam az ablakot,a szivem közben nagyon vert,és volt egy akkora szivbeverés,hogy a mellizmom megrándult annyira kivert a szivem,akkor jött rém a pánik,meghalok meghalok ezt hallotttam a fülemben,szoltam apának,rosszul vagyok,hajnali fél ketttö volt az idö kb.azonnal mentunk le az ügyeletre,pulzusom 100 korul volt már de sztem még otthon magasabb volt sokkal,vérnyomásom ugyahogy rendben volt,az orvos idegorvos volt pont,ö mondta hogy nyugodjak meg csak egy pánikrohamom volt,a másnapom nagyon rossz volt,a a halálfélelem azóta megvan,folyamatosan attól flek,hogy kikapcsolok mint egy tv.ha már a legaprobb fájdalmaim vannak már bepánikolok,de ha már félre értelmezek egy informáciot a kulvilagbol már rosszul leszek,fáj a vállam,a szivem pengek veszik körül,a masodik komolyabb rosszulléteménél is hivtunk ügyeletetet,ugyanigy mint az elsonél 1 után hajnalban,csinált ekg-t rendben volt ugyahogy.lementem körzeti orvoshoz,rendben van midnen vérképem jo,szivem meghallgatta,idézem,ez egy erös kis motor,sportos szive van.nem nyugodtam meg,furcsa az élet,reggel mikor felkelek fura ,ami eddig megszokott volt az most furcsa,nagyon rossz,félek a rosszulléttöl,félek a haláltol,sokszor megörülök,begolyozok azt érzem,pémtekente birok menni ideggondozoba de akkor a kedvenc pszihologusom nincs,egy bunko férfi pszihologus van,vele nem szeretek beszelgetni,xanaxot szedek esténként,felirta k0.5 oset 2 szer 1 et de hulye nem vagyok nem szedem,paroxattal kedztem de szédultem tole,elhagytam,cipralexet irta mfel,nem váltottam ki,egyzseruen azthiszem,hogy átvernek az orvosok,romokban heverek,eroltetem a mosolyt,de hiaba,belülröl szörnyü gondolatok gyötörnek.midnen perc olyan mintha az utolso lenne,minden napom olyan mintha az utolso lenne,félek elaludni,hogy nem kelek fel….nagyon rossz