Sziasztok!

Én is bejeletkezem ide, most valahogy jó érzés olyanok írásait olvasni akik ugyan azzal küzdenek/küzdöttek amivel én. Azaz, nem vagyok egyedül, mert nagyon el vagyok keseredve.

Az én gondom alapból szorongásos tünetekkel kezdődött már jópár éve, a pánikolás csak 2-3 éve jelentkezett, de az utóbbi időben egyre több alkalmmal jön elő, sőt, nem telik el nap sajnos úgy, hogy ne paráznék azon hogy mikor vagy hol fog éppen mi történni velem. Mert az rendben hogy a pszichológusok is azt javasolják többek között, hogy el kelll képzelni hogy abban a bizonyos szituációban mi a legrosszab ami történhet veled és végig kell gondolni hogy nincs abban semmi rendkivüli. De én még végiggondolni sem tudom ezt, mert attól félek, hogy olyan történik velem amire nem is számítok. A megőrülés közeli érzés a legrosszabb.  Most kezdtem el olvasni Szendi Gábor könyvét a Pánikról, onnan próbálok ötleteket meríteni.

Voltam már természetgyógyásznál, próbáltam alkalmazni légzőgyakorlatokat, annyi mindennel próbálkozom, csak hogy ne keljen gyógyszerhez nyúlnom. Sajnos teljesen egyszerű hétköznapi dolgok is már félelmet keltenek bennem. Az is ha mozgok kicsit és felgyorsul a szívem tőle, vagy már a teát sem merek inni,mivel az is felpörgethet. (Volt egy nagyon durva élményem gyógynövényes teával kapcsolatban.)

Sajnos az a bajom, hogy amikor épp rámjön a roham, nem tudok elvonatkoztatni és megnyugtatni magam hogy ez hülyeség és mindjárt vége, nagyobb a félelem és a stressz.

Nagyon elegem van ebből, szeretnék felszabadultan élni, mint a velem egykorú fiatalok, és nem stresszelni attól, hogy éppen mikor jön rám egy újabb roham. Nagyon szeretném megtalálni már a kiutat….