Én egy 17 éves lány vagyok, aki körülbelül egy fél éve, néhány hónapja depressziós, legalább is azt hiszem. Akkor kezdődött talán, amikor az első barátommal szakítottunk, de már előtte is gyűlt bennem a harag. Igazándiból az nem lenne ekkora probláma, hogy szakítottunk, de addig húzta az egészet, még utána is, megpróbált vájkálódni a baráti társaságomban is, hogy a végén úgy éreztem, senkiben se bízhatok meg, minden ember gonosz és önző. Nagyon dühös voltam. Volt egy teljes nyaram, hogy kiheverjem, de nem sikerült száz százalékosra, mert csak elfojtottam magamban a dühöt, pedig nem akartam, de nem tudom hogy tudnám levezetni. Egyszerűen forr bennem, és most már minden miatt felhúzom magam, úgy érzem, hogy utálom ezt csinálni, utálom, hogy iskolába kell járnom, hogy megmondják, hogy mit csináljak, de közben meg iszonyatosan maximalista vagyok, és szerettem régebben tanulni, de most képtelen vagyok, egyszerűen beáll a kék halál, ha gondolkoznom kell. Eleinte ezen is felhúztam magam, de most már egyszerűen úgy érzem nincs visszaút, valami változás kell, mert már soha nem fogom tudni úgy és azt csinálni mint eddig. Azért is vagyok dühös, mert szeretnék segíteni az embereken, de miközben én figyelek másokra, és segíteni próbálok, ezt senkitől nem kapom vissza. Minden osztálytáram olyan kétszínű, és csak magukkal foglalkoznak. És szeretnék elmenekülni innen, annyira utálok itt lenni, szeretnék végre utazni, világot járni, harcolni… Már kiskorom óta szeretnék harcolni másokért, úgy mint egy katona, vagy egy nyomozó, de most már úgy érzem, képtelen vagyok tovább várni, majd megőrülök. Szívesen elmenekülnék, és ténylegesen nem csinálnék mást, csak járnám a világot és harcolnék, nem is lenne ennél nagyobb boldogságom. De ezt nem tehetem egyenlőre, pedig olyan rossz itt, denki nem ért meg, egx közgazdaságiszakközépiskolában, mindenki közgazdász akar lenni, és gazdag. Engem ez nem érdekel, én harcművészeteket szeretek tanulni, nem közgazdságtant. De ha átmennék egy másik iskolába, mondjuk rendőrnk tanulni, akkor gyengébb képességű emberek között leszek, mert abba  a suliba sokan csak azért mennek, mert nincs jobb ötletük, vagy nem vették fel őket, és szeretem azt, hogy az ország egyik legjobb sulijában tanulok. Tudom hogy ez csak sznobságból érdekel engem, de akkor is… Nem tudom mit csináljak, azt se tudom miylen munka lenne jó, ami utazgatós, ahol viszonylag szabad maradhatok, a magam ura lehetek valamilyen szinten, de közben végre valahára harcolhatnék is. Nekem kell az adrenalin, úgy érzem itt halálra unom magam. Bocsi hogy ilyen hosszú lett, köszönöm hogy meghallgattok.