Az emlékek szinte már feledésbe merülnek 3évvel ez előttről, de erre az egy dologra tisztán emlékszem, pedig már 16 vagyok. Mikor 13 voltam épp edzésre indultam volna, de hirtelen felgyorsult a légzésem, elszorult a mellkasom, alig kaptam levegőt. Szédülni kezdtem és nem tudtam mi van velem. De nem csak én, hanem senki sem… ez eltartott 3-4 percig és vége lett. Pár hét múlva már nem törődtem az egésszel, folytattam tovább az életem. Aztán 1 év elteltével újra előjött. Akkor már társult hozzá sírógörcs és iszonyú félelem. Félelem a valamitől… a rohamok hónaponta jöttek aztán egyre gyakrabban és gyakrabban jelentkeztek egyre erősebben és erősebben.

A napokban már nem tudok nyugodt maradni, mindig görcsölök és szorongok. Félek a félelemtől. A szüleimmel nagyon sokszor próbáltam beszélni, de egyiküket sem érdekli, merthogy tanuljak önkontrollt, fékezzem az érzéseim.
És ez a legrosszabb benne… a családom nem segít, így még rosszabb. Ti akik átélitek ezt megértitek, hogy ez milyen nehéz pláne ha az ember még csak 16.

És én nem olyan vagyok, akik bandázik meg ilyenek. Operaénekesnek készülök egy zeneiskolában, de van, mikor az órákra sem tudok bemenni, mert olyan rosszul vagyok… akkor csak sírok. Van egy barátnőm, aki mellettem áll, de ő sem lehet mindig velem.

Nem tudom mit tegyek…. Annyira rossz egyedül.