Varoszoba.hu » Felelem

helyzet jelentés

Felelem — Fri, 23 Apr 2010 13:53:10 +0000

Megint itt vagyok.Napok óta nagyon feszült köztünk a viszony, és nehezen (nagyon nehezen) tudom kezelni a helyzetet. Jobban mondva nem tudom kezelni… Egy apró sértődés után gondoltam hagyom lenyugodni benne a dolgokat, hogy ne “telepedjek” rá teljesen. 4 napig bírtam, majd rákérdeztem nem kellene-e megbeszélni a dolgokat, mint inkább átsiklani felettük. A reakció az volt,hogy ok. Kivételesen – rá nem jellemzően – elmondta a véleményét. Menekülsében látja a megodást. Jobban mondva el akar költözni otthonról. Persze előbb meghallgattam,hogy hogyan képzeli, és bizony eléggé könnyűnek gondolja. Amit nem írtam még le, hogy ő még nappalin tanul, jövő májusban érettségizne – ha nem állna most is mindenből bukásra- így még nincs jövedelme és végzettsége. Irreálisak az elképzelései a megoldásra – albérlet..suli melletti diákmunkából megél majd.. stb- persze a véleményemet finoman, de elmondtam. Talán nem is a tény dühít,hogy el akar menni, mert érzem,hogy ez nem probléma megoldás, hanem düh a részéről. Inkább az a baj, hogy nem látja egyáltalán a realitásokat, csapong, és nem néz szembe azzal a ténnyel, hogy pszichés problémái vannak. (véleményem szerinte előbb ezzel kellene inkább foglalkozni mint menekülni) szóval most nagyon nem tudom mit csináljak a helyzettel.. Hagyjam, hogy saját kárán tanuljon, mert engem nem hall meg.. és sajnos a közelebbi családtagokat sem. Vagy mint mindíg próbáljam meg a realitások felé vezetni? Tudom,hogy egyszer el kell engedni, és azt is ez nem lesz könnyű.. Viszont olyan ingatag a hangulat, az egész egyénisége nincs még kifejlődve, nem tudja mire képes, és mire nem. A kineziológusunk annó azt mondta,hogy az érzelmi feljettsége max 12-14 évesnek felel meg. De valóban lehet így elengedni,hogy tudom még végül is nagyon gyerek az önfentartáshoz? Szerintetek? (nagyon köszönöm az újabb hozzászólásokat is!!)

Köszönöm a borderlineosoknak

Felelem — Wed, 21 Apr 2010 08:48:05 +0000

Törtétetemre két hozzászólást kaptam, amit nagyon köszönök, nagyon sokat segítettetek! Minden lehetőséget megfogok-fogunk próbálni,hogy a kialakulóban levő vagy már kialakult helyzetet kezelni, kezeltetni tudjuk. Bár ez nem könnyű, mert nem folyamatos az együttműködése a lánykámnak. Én megpróbálok Neki mindenben segíteni és nem betegként kezelni de sokszor látom,hogy lepereg róla,bezárul előttem is és nem kíváncsi a világra. A kineziológusnál is ezen bukott el a dolgog, nem csak az anyagiakon.. mikor először ott jártunk, nagyon tettszett neki az egész beszélgetés, a kineziológus felvázolta neki/nekünk, hogy milyen “feladatokat” kell megcsinálni naponta – relaxálás, pozitív gondolatok előtérbe helyezése, elfogadása, stressz kezelése- persze segítséggel, és akkor még tetszett neki. Végül is teljesen új dolgokkal kellett volna napi szinten foglalkoznia, amivel egy másfajta rendszert vittünk volna kettőnk életébe, így neki is jobb lett volna. Aztán mikor szembesült azzal,hogy ez energiabefektetéssel jár, és ezen dolgozni kell ami nem is kis munka, feladta…. Ezért próbálok további lehetőségeket keresni, ahova eljuthatunk, akár együtt -én ezt szeretném – akár ő maga,ha nem akar minden velem együtt végigcsinálni. Tehát köszönöm mégegszer a segítséget!

Érdeklődés a borderlineról

Felelem — Mon, 19 Apr 2010 13:29:04 +0000

Az én történetem nem rólam szól, hanem a 19 éves lányomról. Nála a pszichiátere 2 hónapja diagnosztizálta a Bordeline-t. Kórházi befekvős lehetőséget javasolt, mert szerinte ez jelenthet megoldást. Más lehetőséget azért nem vázolt, mert SZTK alapon nincs más lehetőség szerinte. Azóta kerestem egy kineziológust, aki megállapította,hogy még nem teljesen alakult ki a betegség, de sajnos jó úton halad a lányom. Egy fájó pontja van ennek a kapcsolatnak, horror összegbe kerülne havonta (több mint a fél havi fizetésem konkrétan 80e/hó) és nem tudom finanszírozni.. (szomorú, de ez a valóság) Vannak időszakok azóta is,hogy nagyon jó hangulatban van, és kezelni tudjuk az egymás közti problémákat – hangulatváltozásaival együtt – de vannak időszakok mint most is, mikor kezelhetetlen, csapongó, dühös és hárít minden kommunikációt. Ezért Tőletek akik benne vagytok ebben a harcban, olyan segítséget kérnék adjatok ötleteket, hova lehet fordulni, ahol érdemben is foglalkoznának vele/velünk és anyagilag is elérhető. Hol vannak ilyen helyek, pszichológusok , bárki, aki ismeri ezt a betegséget. Segítségeteket köszönöm előre is!