Olyan egyedül…

gabi81 — Fri, 06 Jan 2012 13:01:18 +0000

Tanácstalan vagyok. Adtam magamnak egy lehetőséget arra, hogy meggyógyuljak. Változtattam az életemen, de úgy érzem valahogy meg is ragadtam ebben az állapotban. Azt hittem jobb lesz, hogy változtattam az életemen. Nyugottnak, nyugott vagyok, de még is tehetetlen. Hiába a család és a barátok, mégse megy igazán a gyógyulás. Jelenleg nem látom a kiutat az alagút végén. Már három éve vagyok pánikbeteg, hol jobban, hol rosszabbul érzem magam. Most valahogy úgy érzem, hogy elegem lett az emberekből, nem kívánok emberek közé se menni. Próbálkozom, de nem igazán megy. Vége lesz ennek valaha?

Az én történetem

gabi81 — Wed, 14 Dec 2011 15:28:16 +0000

Kétévvel ezelött a munkahelyemen lettem rosszul. Az első vizsgálatok szerint kimerültem, de a háziorvos azt mondta hogy ez pánikbetegség. Akkor még nem is voltam 22 éves. Azóta rendszeresen jártam kezelésre több-kevesebb sikerrel. Közben depressziós is lettem. Pedig mindenem meg volt család, munka, barátok. Csak aztán idővel nehezebbé vált a munkavégzés, főleg az éjszakázás. A munkáltatóm azt mondta segít, nekem csak az volt a kérésem, hogy ne kelljen éjszakáznom. Mint minden csoda ez is csak egy ideig tartott. Ismét éjszakáznom kellet. Nehezen tudtam elaludni, és akkor sem rendesen. A dolog odáig fajult, hogy ismét megkerestem a munkáltatómat, hogy segítsen. Azt mondta nem tud, mondjak fel. Hétfőn fel is mondtam. Most nincs munkahelyem, de ha ez kellet a gyógyulásomhoz ám legyen. Néha úgy érzem rosszul cselekedtem, de a család és a barátok azt mondják, hogy már régen meg kellett volna tennem. Nem tudom jól döntöttem-e?

Varoszoba.hu » gabi81

Olyan egyedül…

Az én történetem