Természetesen valamennyire az idő folyamán oldódott a szorongásom. Tíz évet ott laktam más gyerekekkel is,azonban nagyon szigorúan fogtak amit 18-19 éves koromban egyre nehezbben bírtam folyamatosan meg kellett felelnem.2008 ban meghalt nevelőszüleim egyik rokona szívinfarktusban szépen elkezdtem agyalni h lehet h bármelyik pillban ez nálam is bekövetkezhet(tök hülyeség utólag visszagondolva) 2008 nyarán azonban kijött ez a szörnyű betegség este és jött is az ügyelet ekkor jött ki az első pánikroham.Az ügyeletes doki egyből tudta h ez nem szívroham hanem pánikroham már adta is a frontint be..Innetől szörnyű időszak jött körülbelül minden létező dolgot bebeszéltem h rosszul leszek elájulok nem bírtam busszal menni stb.

Az érdekesség h 2009-2010 tájékán helyrejöttem legalábbis a pánikrohamaim kezdtek elmúlni.2010 ben viszont édesanyám meghalt és bizony a temetésen egy könnycsepp nem bírt kijönni egyszerűen nem tudom h miért nem.. Viszont itt volt egy kiingás ismét jött a frontin de nem estem vissza új társaság jött elkezdtem társasági életet élni jobban.

Nevelőszüleim abszolút nem értették meg az állapotomat,2011 októberében jött egy új élet a 10év alatt összespórolt keményen gyűjtött pénzből vettem egy lakást,valamint az érettségi és technikusi után belevágtam egy Főiskolába is hirtelen sok ember vett körül eljártam szórakozni a suli is ment arra az időre visszagondolva azt hiszem boldog voltam úgy ahogy..Aztán szép lassan kezdtek elfogyni a barátok, a fősulit elkezdtem hanyagolni (nem jártam be elkezdtem tolni a tárgyakat) azt hiszem itt volt a fordulópont ami az egészet beindította nálam,diákumnkára is egyre kevesebbet mentem..

Ez év március tájékán egy kirándulás közben aztán egyszer a semmiből visszatért ez a szörnyűség azt hittem ott esek össze próbáltam lelplezni a többiek előtt rosszullétem.De még mindig nem “tört ki” teljesen de éreztem h valami már nincs rendben április tájékán autóval mentünk és egyszercsak az ismeretlen tájon ott is rosszul lettem annyira h ki kellett szálnom nem kaptam levegőt innentől újra vissza a frontin,nem mertem utazni befordultam(ezt se kellett volna).Barátnőim az elözmények miatt nem igazán voltak augusztusban végül netről lett egy barátnőm de emlékszem ott már kellett a frontin h ne legyek rosszul,de nem tratott sokáig szeptemberben vége is lett nem is illett hozzám nem értett meg.Ez volt a hab a tortán innentől elkezdtem inni keményen napi szinten se munka se suli egyedül a lakásban októberben azonban jött az már h itthon is rámjött a pánikroham az utcára nem bírtam kimenni testelidegenülés álmoszerű érzés mintha nem is én lennék ebben a testben stb iszonyatosan bepánikoltam pörgettem magam egyfolytában h mikor jön újra elő azt hittem kórház lesz a vége..

Talán a sors akarta így okt végén lakótársaim lettek haverom meg bnője ideköltöztek felajánlottam nekik h jöjjenek,mind2jük neház dolgokon ment át haverom szintén pánikos voltés ők tudják is h mi van velem nekik elmerem ezeket mondani és próbálnak segíteni,holnap állásinterjúra megyek,próbálok helyrejönni GYÓGYSZER NÉLKÜL! A frontin ha megyek valahova ott van nálam nyílván meg alváshoz max 1 darab 0.25-ös v csak egy fél de próbálom elhagyni ezt is.Nehéz út áll előttem de próbálok menni előre és újra tapsztalok olyat h tisztán látok örülök h süt a nap jó kimenni sétálni,de az a gond h jelenleg hangulatngadozásaim vannak még eléggé néha sírógörcs jön de kb 10-12 éve nem bírtam sírni! Az is sokszor bánt h nem volt egy normális kapcsolatom még,de azt hiszem amíg ilyen állapotban vagyok nincs értelme barátnő után keresgélni de jó lenne valaki..Tervben van hogy elmegyek egy pszichoterápiára,ha valaki esetleg tud ajánlani v bármilyen olyan irodalmat is ami ezzel foglalkozik azt szívesen fogadok