Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány.Megkapta álami állását. Felhívták. Szerződés, mi kell még?Álom, álom édes álom… Hit valamiben, vagy meggyőződésből tette azt amit tett. A kötelességét. A célért. Győzelemért….

Sok munka. Reggetől estig tartó. Nem baj az, hisz ez visz előre. Dolgozni keményen….Éjt nappalá téve….

Kiválóan munkálkodni, keze alá dolgozni….A percek, az órák, és a napok összefolytak..Nem baj, mert egy célért harcolunk…A Föld fölött járni kicsit.. Egyenes gerincel járni volt jó….

Része lenni valaminek ugy-e milyen jó? Hát igen…Fontosnak érezni magad? Az még jobb..Intézed, intézkedsz, keze alá dolgozol. Gyorsan, temperematumosan…

Legjobb élmény. Az egyik legjobb:)

Több, mint fél év adatik meg…Nincs semmi baj….Csak kifalhsztk a munkahelyről….Más mondja meg…Nem Ő…

Tartottam magamat, én nem omlom össze..Én aztán nem..Kijöttem az iroda ajtaján…Vissza sem néztem….

Aztán valami történt,-hiába mondtam magamnak, hogy egy vagy két hét,- és túl leszek rajta…Csakhogy egy-két dolog miatt beszéltek velem…Ekkor történt valami….

Nem tudtam magam túlteni rajta….”kattanás”…Akkor kellett volna pszichologushoz mennem…Amikor úgy zokogtam, hogy az égig felhallatszott…..

Februárban már nem tudtam kezelni a dolgokat, és segítséget kértem,kaptam.Azonban, még így is akárhogy is igyekszem kimászi a gödörből, gyakran gusba köt az egész….Mintha visszanyomna….

Igyekszem gyógyulni, és keresni a célokat, az örömöket..Nem egyszerű..Nagy, nagy akaraterő kell..

Ugy-e ha kigyógyulok, nem esem többé vissza??!!

Azért törkeszem, akarok gyógyult emberke lenni…Köszönöm akik itt is támogattak:)

Puszi nektek, és ölelés!Mielőbbi gyógyulást:)

Erős lányok,és fiúk vagyunk… Hamar kilábalunk….Csakhogy ,-ha jól emlékszem,- de javítson ki valaki, ha nem így van, ezt Györgyi könyvében olvastam: Hogy felbomlik az agy biokémiai egyensúlya…(?)

Bizony akkor, és ott felbomlott….Olyan szinten zárkoztam be, hogy fogalmam, sincs, hogy mikor, és hogyan fogok újra kinyilni…Hiába a tegnapi kiruccanás a fürdőbe, ami szinvonalas, és annyira jól éreztem magam. Ott motoszkált….

Nem tudom, hogy ki hogy van ezzel, hogy persze magunknak kell kilábalni, persze a “mankókkal”…Csakhogy ez a kis “aranyos”…”zár engem”…Zár….Hirtelen azt veszed észre, hogy már annyira nem is vagy fontos, nem is csak a szüleidnek…Még jó nem?

Barátok? Hol vannak? De most miért nem nyújtanak segítő kezet? Miért nem kérdik, hogy most mi van Veled? Miért vonultál el úgy??Mintha leléptek volna…..Vagy csak mi gondojuk ezt? Miért nem nyitunk? Na de, most nekik kéne segítséget adni..Nekünk..Hm? Hogy is van ez?

A tavasz..a tavasz szép. Aztán jő a nyár.Egyszer vége lesz, és én hol fogok akkor tartani? Mi lesz akkor velem? Meggyógyulok?

Igen, másnak is van gondja és baja. Lehet, hogy nagyobb,mint az enyém….Oké. Tiszta sor.Nekem is jól jönne, ha most én lennék aki hátradől, és azt mondhatja: megbékéltem, és köszönöm jól vagyok, és sokat tanultam mindenből….

Nos az történt… Az történt, hogy állapotom nemigen változott. Jah, a fránya makacsság.. :/ Nem szedjük a Serliftet? Nem, mert hajnalban “felkelt”, és gyomoridegen van tőle :/

Kaptam egy másik gyógyszert. Napi egyszer este. Valdoxan a neve. Azonban, -nem ad xanaxot, mert fiatal vagyok, -és ha nagy “gáz” van, akkor Frontint. Reggel….vagy este is…Ah, de jó már… :/ Kérdem én, hogy hány hónap mire kilábalok? Hat hónap. Átlagosan. Merthogy magamnak kell kimásznom a gödörből. Oké, de mégis elveszítettünk ugye három hónapot, mert ugye nem szedjük a Serliftet, meg nem megyünk vissza ha érezzük, hogy gáz van. De nem mert mi erősek vagyunk és kűzdünk. Nem ezzel van a baj, csak az, hogy már régen túl vagyunk azon, hogy egyedül emésszem meg a dolgokat. Nah, akkor egy hónap múlva jelentkeznem kell, hogy most hogy is vagyok. Telon is jó. …

Remélem, a “mankóim” jó hatással lesznek rám. Azt mondja a pszcihologusom, hogy biza maximalista vagyok. Oooo, nah, ennek igazán örültem. Aztán meg azon gondolkodtam, hogy miben is? Kiváló munkaerő, akit úgy kivágtak, mint macskát az ajtón?

Apropó, ma láttam, és meg is hizott a volt főnök. Még plusz 20 kg neki:)) Nem, nem fiúk, és leányok, nem vagyok én rosszindulatú. De nem ám..Ah;)

Még egy gondolat. Doktornő azt mondta, hogy lehet, hogy ez a betegségem, azt tanítja velem, hogy hogyan másszam majd ki egy másik ilyen hasonló szituációból. Igen, én is gondoltam erre, csak ebben a helyzetben utálok lenni. Persze, kell munkahely, és barát. Tereli a figyelmed mondja. Majd igyekszem…

Utóirat: Nektek is leírom, hogy mégis hogyan állok a démonjaimmal…Fél év, fél év….

Puszilok mindenkit, és gyógyuljunk meg…hamar:)

Valami megtörik az életedben, és onnan tovább akarsz lépni, de hová, és merre? Felborul az életed folyamata. A megszokott ritmus…Mi lesz most? Az ember szürkének lát mindnet, és ott állsz egyedül, mintha egy nagyváros forgatagában tettek volna ki a kocsiból….Te pedig kétségbeesel. Életedben elször..

Pedig, annyi megpróbáltatás éri/érte az embert, és mindig felállt. Most azonban nem megy?De miért nem? Hát mi nem vagyunk, gyengék! Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak….Csakhogy valami összeroppantott. Valaki. Szerelmem, családtag, anya, apa, főnök?!Ki?!

Doki. Igen, mi lehet a baj? Aztán mondod…Ő mondja…Depresszió…Súlyos, vagy kevésbél súlyos?! Midegy. Beteg vagy…Megértenek vagy nem? Vannak sorstársak….Ők igen. Meg azok az emberek, akik kellően meg vannak áldva empátiával….

Összetört éled legfonosabb része….Mi lesz most ezután? Sosem leszel olyan amilyen akkor voltál. Remélem. Reméled. Küzdeni, nah az sem lesz semmi…

Azonban, volt egy gondolatod, hogy mi a fészkes fenének élek? Oh, az Isten nem “adja olyan könnyen”..No, ha már nem halunk meg, “ahogy kértük”….Akkor meg csakazértis élni akarsz nem de? Hogyan? Ki kell tanálnod…Vannak segítő kezek, és lesznek is, csak vedd észre..

Jah, hogy közben, ahogy lépdelsz eszedbe jut, hogy ők tették ezt veled? Hát igen, lesz még ilyen.Hányszor!;)Amennyit fent a kerék, annyit lent….Mindenki megkapja, de először neked kell megerősödni, hogy aztán úgy tudj mosolyogni, úgy tudj emelt fővel járni, és ami a legfontosabb!Úgy tudj erős lenni, hogy minél jobban beléd rúg az élet, minél inkább azok akik oda juttattak ahol vagy, tujd rájuk nevetni, és mondani nekik:”Minnél inkább negítvan lehúzol,én annál erősebb leszek!”Legyen így kedves fiúk, és leányok..

Azonban idő…Idő kell mindannyiunknak…Erősődni.Ez most a fontos feladat!

Minden jót, és gyógyulást nektek!Szeretettel:Gigi

Hogy hogyan kezdődött? Van egy kedves ismerösöm, aki nagyon megbántott. Már régóta ismerem. Eddig nagyon jól kijöttünk, és minden oké volt.Tényleg. Aztán olyan dolgot tett velem szemben, amit én azért nem tettem volna…hazavágott..

Mit tud tenni az ember ez után? Keresi a lehetőségeket, és a megoldásokat. Ahol becsukodik az ajtó, ott a következőben ki is nyílik egy második ;)Muszáj..Akarni kell. Én meg akarom.Csak azért is:)

Szóval a szorítás a mellkasomban, már három napja tart. Kb. úgy érzem, mint valaki ráült volna…Kifeküdtem a napra, egy pléddel burkolodztam be tegnap..Jól is esett. Mégis úgy érzetem, hogy “összetörök” mentem….Eszembe jutott, hogy van levendula olajam. Természetgyógyászomtól vettem a tél folyamán. Rákentem a mellkasomra, és jobb is lett….hátha..

Tegnap pont azon gondolkoztam, miközben úgy éreztem, hogy ismételten elegem van. Miből is?!A hangulatingadozásokból, a sírásokból a kilátástalanságból, és ebből az egész: kevert szorongásos, és depressziós zavarból..Idegesít..

Elhatároztam magam. Meg akarok gyógyulni!Most. Na jó, ha nem megy rögtön, akkor idővel…Újra szeretnék egészséges lenni, szeretnék élvezni azt, hogy milyen jó egészségesnek lenni. Mennyire jó lenne önfeledten nevetni, és egy igazi lightos estét tervezni:) Amiről nem rohansz haza, hanem magadba szívod, a tavasz, és a nyár illatait, szineit csodálod, és kipihenve szilárd elhatározzással jövőt építeni!:)

Vannak, és jönnek még hullámvölgyek, de annyira kértem az Istent, hogy segítsen…Nekem hosszú életet jósoltak:)Akkor meg, nem élhtem úgy végig…Betegen….

Úgy szeretnék újra egészséges lenni!:)

A doki, nem igazán szereti, ha valaki megjátsza magát, és képmutató. Szeretem az ilyen embereket. Ki akar szakadni, abból a világból, amit sokan képviselnek!Emelett igen nagy szaktekintély.Mindenkinek csak ajánlani tudom. Tudjátok mit mondott a doki?”Nem véletlenül vannak itt”. Voltak olyan megnyilvánulásai, mondatai, amiben még én is magamra ismertem….Döbbentetes ez a pasi…Oké, elfogult vagyok nah;´)

Azoban, nem tudom, hogy emlékeztek-e arra, hogy bizony, bizony, nem mertem úgy bő két hete bemenni a cukrászdába(anno a főnök, hozott nekem onnan fagyit, és sokat jártam egyébként is oda)….Vagyis nem nem mertem, hanem akkorára ugrott össze a gyomrom, mint egy golflabda, és még könnyeztem is…

Az előadás után azonban bementem….Noha ott volt anyum a barátnőivel…Csajok, és Fiúk!!Bementem!!:)Ez nekem nagyon szuper!:)Nem éreztem magam feszélyeve….Oh, komolyan, ez most nekem nagyon jó volt:)

Azonban, az örömömbe egy kis ürüm is vegyült…Mostanság nem alszom jól. Úgy egy hete….Csak éjszaka 11-kor alszom el, és reggel hét előtt vagy még előbb ébredek. Fáradtan..:( Volt amikor du-n aludtam, de mostmár az sem, és így sem tudok aludni el előbb, hiába fekszem le….

Hangulatingadozásaim megvannak….Olykor összefut a könny a szemembe….Igen, vannak még mélypontok….Vajon meddig tart ez az állapot? Mikor mondhatom:”Igen, meggyógyultam?”Türelem. Ugy-e?

Kívánok mindenkinek, sok-sok erőt!Mielőbbi gyógyulást!Fel a fejjel!:)

„Mindig a kialakult negatív megmérettetés mutatja meg, hogy ki milyen erős. Ha jól mennek a dolgok, akkor nagyon könnyű hangoztatni, hogy én milyen erős vagyok.”Dr. Csernus Imre

Olyan tizenegy után aludtam el, és éfjél után leizzadva ébredtem fel. Elég nyomasztó álmom volt.

Álmodtam a nagybátyám temetéséről, az unokanővérem hangját hallottam,aztán meg, egy férfival aki a barátnője szőke haját rángatja, én meg mondtam neki ne tegye, mire ő azt válaszolta, hogy nem tudom,hogy mit csinált vele..még egy- két dologról, és ami a legijesztőbb volt az, hogy álmomban nem akartam lefeküdni az ágyra, de rosszul lettem, és sötét foltokat láttam . Aztán arra ébredtem fel, mintha lovak rohanak volna végig a ház előtt, és valaki üvöltött volna..Le voltam izzadva…Féltem. Hajnal egykor aludtam vissza..Aztán négykor ismét felébredtem, majd visszaaludtam….

Megnéztem a neten, mint jelent a neten betegség, és az jött ki:

Betegség
1. Utalhat testi betegségre. 2. A lélek betegsége a tehetetlenség.  A probléma valószínûleg súlyos, de ha nem diagnosztizálják és kezelik, egyre súlyosabb lesz. Az adott szervhez kapcsolható lelki képesség, tulajdonság nem megfelelõ mûködése (pl. láb: a továbbhaladás nehézsége; szem: valamit nem tud, akar észrevenni; szív: érzelmi probléma; gyomor: valami változást nem tud „megemészteni”). Mindig figyelmeztetés: Túl nagy terhet rakott testére vagy lelkére!

Nah, ma sírtam is egyet:((Hangulatingadozásaim vannak….Nehéz azért…

Sokszor gondolkodtam, hogy odaföntről miért kapjuk, kaptam ezt?! Másnak a családja, férje, gyereke van, és ott nem engedheti meg magának az ember lánya, hogy beteg legyen..de nem ám..Erősnek kell lenni…Köszi, de hogyan? Hogyan kezdjek el lépkedni, és hogyan találjam meg a kivezető útat ebből a labirintusból..Én nem akartam ezt, és nem szerettem, vagy kértem én…. “Erőlködöm” én…Mármint a gyógyulással…

Vigyázni kell minden betegséggel:depresszió, pánik, evészavar betegség stb. Bármivel..Aztán én beteg vagyok, hát értsék már meg?!Persze. Megértik. Adnak “mankót”, a pszichológusok, doktorok, de mit mondanak még nekünk, nekem? Magadnak kell kimászni ebből. Erre megrettenünk, mert lehet, hogy egyedül vagyunk, magányosan ezzel a “kórral”….Kétségbeesünk…Sírunk, és padlóra kerülünk..Pszichiátriai osztály….. Becsukodik az ajtó, és kajuk intravénásan a nyugatót, meg a miegymást…..Rokonok sajnálkozó pillantása, és kezeinket fogó férj, gyerek, életünk párja. Belesüppedünk a párnába miután elmentek, és zokogunk….

Kellünk még még valaha valakinek? Fontosak vagyunk mi még valakinek? Igen? Pedig amikor beleburkolodzunk a takaróba, és olvassuk Györgyi könyvét, vagy bárki olyanét aki átment ezen, és bizony ez nem hiszti,- közben meggyőződünk róla,- henem betegség. Keresed az okaid, hogy miért pont Te, Én? De most miért? De hát te normális vagy, és te nem….Kérdés “lábon” ki tudod hordani, vagy “csak mankók” elegek…

Beletesped az ember lánya..Szépen lassan “elfelejt” szórakozni menni, vagy ha elmegy, akkor korán hazaszalad, mert otthon nincsen semmi baj, otthon biztonság van..Hová tűnnek a barátok? Voltak egyáltalán? Elmerjük mondani egyáltalán, hogy mi a baj? Miért nem veszik észre? Talán nem értenék meg?!

Életvidám, és talpraesett emberek vagyunk. Noha minden ember más. Igen. Küzdünk. Mindenki a maga módján.Voltak céljaink, álmaink. Sok minden mentem én is keresztül. A depresszióról azt hittem, hogy egy alapos beszélgetésekkel, minden legyőzhető. Hogyne. De amikor célunkat tévesszük, és jár az agyunk. Miért pont én?!!Annyira igazságtalan…Annyira fel akarsz állni, és mindig valaki visszanyom…Erős vagy, de nem látod már értelmét….Pedig valamikor a legpocsékabb helyzetből is láttál kiutat. Én is…Most mi van? Mikor lesz az, amikor az írhatom ide: Meggyógyultam!Én segítek annak aki beteg, akár találkozzunk, vagy beszéljünk. Segítek abban, hogy nem adja fel, és hogy érdemes küzdeni, mert igen, én megcsináltam, és igen, lassan de apró lépésékben előre törtem, és itt vagyok, és talpra álltam…

Most még időd kérek. Célok után kell néznem.Igen, ahogy Ikszyszilon írta, még egy jó nagy adag szerencse is kell….Talán odafönt szeretnek….Remélem..:)

Egy azonban biztos,- asszem Rabbi írta,- semmi sem lesz olyan mint előtte. Azonban, ha így van, remélem, hogy csakis jó írányt vesz az életem, életünk:)Megváltozik minden, és más leszel. Egy útra léptem, léptünk, ami nagyon nehéz, de magunknak megtalálnunk, hogy vajon mi az amit ebből fel tudunk használni a rossz “helyzetből”, a későbbiekben.

Én többek között abban reménykedem, hogy rendbe tudom majd tenni az életemet. Kézbe tudom venni, a sorsomat, és a újra tudok nyitni a világ felé. Ehhez még sok idő, és türelem kell, mert ez egy betegség, és nem hiszti, vagy bármi más…..

Köszönöm, hogy Ti itt vagytok, és támaszkodhatok Rátok:)

Mindannyian boldogok szeretnénk lenni, és a változás ezzel jár. Amíg a rút kiskacsából hattyú lesz, addig nagyon sok mindenen átmegy a kiskacsa. Sajnos, ez fájdalommal jár. Amikor azt hiszi, hogy ő soha nem fog repülni, majd elkezdi bontogatni a szárnyát, majd a sok munka következtében kiderül, hogy képes erre, az mind-mind-mind sok energiával és fájdalommal jár. Csak így lehet azonban, másként nem. Ha nem tanul meg repülni, akkor a róka felzabálja.(Csernus Imre)