Azért szakítottunk, mert a kapcsolatunk vége felé nagyon sokat veszekedtünk, és úgy gondoltuk így lesz a legjobb. Ő tűnt gyengébbnek, mintha neki lenne majd nehezebb elviselni, hogy többé nem leszünk együtt. De nem.. neki megmaradt a volt társaságunk, neki sokkal könnyebb. Neki már sikerült túltennie magát, és ez annyira fáj, mert nem tudom elhinni, hogy neki ez ilyen könnyen ment, és tudom, hogy szeretett.. Örülök, hogy ő boldog, de én szeretem őt, és nem birom ki nélküle. Mindenki azt mondja, hogy idővel jobb lesz, de úgy érzem ez mindig így fog maradni, nem látom a fényt az alagút végén, és úgy érzem csak avval lenne könnyebb, ha csinálnék valamit magammal, hogy ne érezzem ezt a fájdalmat. Szeretem, de nélküle nem tudok élni. Nem akarok fájdalmat okozni azoknak, akik szeretnek, de én így nem tudok élni…