Tavaly aztán diagnosztizálták borderline személyiségzavarát és egyéb “társult” problémáit. Megállapítást nyert, hogy- nagy valószínűséggel – alkoholfüggése a személyiség-zavarának “szövődménye! Heuréka!!! Van diagnózis, nagyobb esély van a gyógyulásra, de legalább az élhető, emberi életre!

Tudjuk, mert megmondták a szakemberek, hogy hosszú ideig tart a gyógyulás, és a végső kimenetele is bizonytalan, de legalább van remény és esély a javulásra… Egy gyors (4 hetes) pszichoterápiás kezelés során hozzátartozóm mehtapasztalhatta a terápia kedvező hatását, és még motíváltabbá vállt a hosszútávú folytatásra… Ekkor ért bennünket a “hidegzuhany”! A terápiára javasolt két intézmény mindegyike elutasította azzal az indokkal, hogy a hozzátartozóm alkoholfüggése gátja a terápiás kezelésnek… Bezárult a kör? Tényleg nincs szabadulás? Ennyire egyedi eset lenne a mienk?