Van, hogy hónapokig tünetmentes vagyok, de nagyon szélsőségesen, szenvedélyesen viselkedek a párkapcsolataimban, ezért többször elhagytak. Általában ez generálja a betegségemet. Elhagynak, majd jönnek a gyilkos gondolatok: én idéztem ezt elő, én vagyok a hibás, jön a lelkiismeretfurdalás, az üresség, a szétesés: és őrlöm magamban ugyanazt: miért nem viselkedtem másképp? És a forgatókönyv minden szakitáskor nagyon hasonló: ülök egyedül, szinte szétrobbanok a belső feszültségtől és a tehetetlenségtől: aztán felöltözöm,kifestem magam olyan szépen, ahogy csak tudom és elmegyek  a barátaimmal szórakozni. Leiszom magam,amennyire csak tudom,aztán másnap jön a másnaposságnál is rettenetesebb üresség és magány érzés, amely annyira elviselhetetlen, hogy egyedül a  borotvapenge tudja enyhiteni.

Folyton tele van vágásokkal mindkét karom. Utána önvád és undor fog el. Értelmetlennek érzem az életet. Vágyom a szerelemre, de folyton szembe kell néznem azzal a ténnyel, hogy a szerelmet saját lehetetlen viselkedésemnek köszönhetően vesztettem el. Olyan ez, mint egy ördögi kör. Igy érzem magam kb. 3 napig, aztán lassan kezdek magamhoz térni. Látszólag túllépek a problémán, teljesen problémamentesen végzem a munkám és élem az életem, de a mélyben ott fészkel végig az üresség. Eltelik néhány hét és én újra ott ülök a kedvenc szórakozóhelyemen és az egész kezdődik előlről. Szeretném, ha vége lenne egyszer.