Sziasztok!

Velem 4 napja történt valami ami végképp betette a kaput, és – bár eddig is tudtam, hogy valami nem stimmel velem – elhatároztam, hogy utánajárok, mi van velem. ekkor találtam sok infót a szf-ról, és szinte minden egyezik… Igazából előtte nem is hallottam erről a “betegségről”, egyszerűen csak meg voltam győződve róla, hogy valami nagyon nem stimmel velem. Aztán 4 napja kénytelen voltam nagyobb társaság előtt beszédet tartani (sajnos a munkámból fakad, ez volt a 2. ilyen alkalom. az 1. jobban sikerült, mert kb az egész szöveget megtanultam, mint egy verset, bár abból is felejtettem sokat), előtte pár órával megírtam a szöveget, és vagy 100x felmondtam magamban, gondoltam nem lehet gond. Főleg hogy egy kb 3 soros kis beszéd volt, szóval nem kell valami bonyolult dologra gondolni. Aztán kiálltam a tömeg elé. És mintha mindent kifújtak volna a fejemből, azt sem tudtam kinyögni rendesen, hogy hol vagyunk, és miért – elrontottam a neveket, stb. A szám kiszáradt, a szívem majd kiszakadt úgy dobogott – az már órákkal előtte is amikor csak rágondoltam, hogy mi vár rám, sőt, most hogy leírom szintén – vörösödés, izzadás, lábreszketés, szembe nem nézés… egyszerűen katasztrófa volt. Utána persze egész este nem mertem hozzászólni senkihez, azt hallgattam ki beszél rólam, meg voltam (vagyok) róla győződve hogy mindenki rajtam nevetett. És ez a kis élmény is bekerül azok közé, amiket soha nem fogok elfelejteni, és ahányszor csak eszembe jutnak (gyakran!!) borzalmasan utálom magam. Na ez volt az a pont, mikor rájöttem, hogy nekem segítség KELL, és az lehetetlen hogy ez a normális keretein belül van, mert tuti nincs! És amikor elolvastam, hogy mik a szf “tünetei” szinte 100%-ig magamra ismertem

Én is úgy érzem, hogy MINDENKI jobb nálam, ezért képtelen vagyok másokkal normálisan beszélgetni. Ugyanakkor én is tele vagyok szégyenérzettel, mindenért szégyellem magam és folyamatosan azon agyalok, hogy mit mondtam-csináltam rosszul (nyilván ez sem tesz jót a kommunikációnak). Folyamatosan görcsben van a gyomrom, nagyon pirulós vagyok, és ráadásul kb 2-3 éve elkezdtem nagyon durván izzadni. Ehhez nem kell semmi extra, tehát hogy pl beszélnem kell emberek előtt, elég ha kimegyek az utcára. És tök mindegy h tél van-e vagy nyár. Ezért egy jó ideje már csak fekete felsőt merek felvenni, vagy pulcsit…

És az az igazság, hogy nem is tudom, hogy mikor kezdődött. Ti tudjátok? Vagy hogy mikor lett rosszabb…? Persze mindig szégyenlős voltam, és inkább csöndes, de az egyetemet megcsináltam (2-t is). Viszont a diplomavédés siralmasan skerült, előtte összevissza hánytam magam (sry a naturalista leírásért,de tényleg így volt), és úgy bepánikoltam, hogy megittam egy 3 decis erőset (már nem tudom, hogy mit), és bevettem 2 nyugtatót!! Azelőtt sosem csináltam ilyet.

Szeretném megtudni, hogy közületek nyúlt valaki droghoz, alkoholhoz, gyógyszerhez, vagy más tudatmódosítóhoz a gátlások legyőzése végett?

Történt nálatok javulás? Ha igen: hogyan? Pszichiáter-természetgyógyász-gyógyszerek?? Én bejelentkeztem kineziológushoz, van valakinek tapasztalata ezzel kapcsolatban? Hasznos lehet?

És utólagos bocsánat a hosszú rizsázásért :).

Üdv