Nagyon örülök, hog többen jeleztétek, benne lennétek egy ilyen beszélgetős dologban.nem vagyok oros,de mint azt már biztos írtam.szerintem megbeszélhetjük attól függetlenül, kinél hogy jelentkeztek,kezdődtek ezek a brutál dolgok, ki hogy éli meg, esetleg a párotok/párom hogy élte éli meg a rossz időszakokat!Abszolút jót tenne szerintem ha beszélgetnénk.nemtől,kortól függetlenül.Egy kávé mellett,vagy akár a Margit szigeten ha jó az idő, körbenülős, takarós:)Én örülnék nagyon,ha sikerülne segíteni.nekem nektek!Vagy magunknak.

Írjatok,és ha indulhat a dolog,megadom az ímélcímem és a teószámom!

Lena!Te megadtad az E-mail  címed,írok majd!!!!!!

Vigyázzunk magunkra addigis!

Sziasztok:Hencsi

Annyira örülök, hog sok pozitiv viszajelzést kaptam eddig Tőletek, hog indítsuk el a “csoportot”.

Írtam egyik hozzászólásomban, hogy a pszichológusom is jó ötletnek tartja, üljünk össze néha, beszélgessünk, csak vigyázzunk, nehogy ártson valakinek!Szóval egyelőre szerintem komenteljetek, ki jönne, vagy esetleg e-mailben vagy cseten beszélgesünk, aki nem pesti. mert nekem ez olyan jó,ha elmondhatom, vagy ha(volt rá példa)meghallgatok valakit,akinek ilyen gondja van és egy érintésemtől,egy kedves mosolyomtól vagy 1-2biztató szavamtól jobb lesz neki,ha csak arra a pár percre is(mivel nem vagok dokinő…)amíg velem van.

Írjatok, szép napot mindenkinek!

Örülök, hogy Ti is jó ötletnek tartjátok ezt a bipol-csoportot.Igen,meg kellene szervezni!Holnap megkérdezem a pszichológust,hogyan is induljunk el,mit tudunk tenni egymásért.Furcsa,mert én mérnök létemre jobban szeretek meghallgatni embereket, úgymond “beteg” embereket és tanácsokat adni és jó, pozitív visszajelzéseket kapni!Én ezze szeretnék foglalkozni.ADNI.Bár most egy másik műszaki diplomát csinálok,de rajta vagyok a dolgon.HA Titeket is érdekel!!!

Írjatok!Kitartás mindnyájunknak!

Elegem van,mindenből. A szemét emberekből a bipoláris depresssziómból, az üldözési mániámból. Unom de kvára.

Csináljunk csoportot! Üljünk össze néha, beszélgessünk! Ha gondoljárok….hátha…biztos vannnak már ilyen csoportok, ha vki tud jót ajánlani a fővárosban előre is köszi!

Hali

Nem nem megy tovább! Ezt lehet leírtam már ezerszer, milliószor, de már tényleg nem brom elviselni magam, a betegésem, a gyógyszereket, az üldözési mániát!!!!!!!!!!Gyűlölöl magam és haragszom, hogy megszülettem, hog nem fogadnak el egyesek, hog mindig vissszaesek, hogy rohadok kívül-belül, hogy nem tudok normális kapcsolatokat létesíteni, hogy gyógyszer nélkül, akkor az a baj, ha azzal, akkor meg az a baj.

Talán emlékeztek, írni akartunk egy barátommal könyvet a POKOLJÁRÁSUNkról. Most nem tudom mi lesz. Írjam?Ne írjam?Legszívesebben írnék és nem dolgoznék+tanulnék.Egészséges szeretnék lenni:(

Írjatok!

Barmi szrul érzem magam és most épp gyógyszerbeállításon vagyok… de így nem tudok dolgozni, tanulni, nem tudom, mi lesz így…Mit szedek? Valamelyikőtök kérdezte asszem.. Szóval: frontin, fevarin, zyprexa,lithium…meg van még vmi, csak nem jut eszembe…Na ezaz!! Bakker, semmi nem jut eszembe:(

És nekem is suicid gondolataim vannak…elég sűrűn. Egyszer fent, egyszer baromira lent.

Ti hogy vagytok ezzel?Ja én 30 éves mérnök nő vagyok…mondjuk ez nemtom, miért lényeg…Ja, azért mert tanulnom és mellette dolgoznom kell! Milyen gyógyszereket szedtek? Valaki azt hiszem, leírta kommentbe, mit szed…

Ha tudtok bárhogy segíteni….kérlek titeket…

Sziasztok

Nem tudom, hogyan tovább… újra gyógyszerek mégtöbb és mégtöbb…

Mi a fenét csináljak???Nem akaraom ezt a kva bipolt!!!Sem a mániás fázist, sem a semmilyet !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!4Mit tegyek????

ELÉG VOLT!

Sziasztok…

Régen írtam már… Igazatok volt (akik hozzászóltak ) valamelyik „blabla…írjuk ki magunkból” irományomhoz. Most padlón vagyok… Talán, mint még soha… Pedig már többször megjártam a POKLOT, próbáltam ezzel az irkálással segíteni magamon és rajtatok. Egy darabig ment is, de mi lett a vége? Na mi? Megint gyógyszerek… gyógyszerek tömkelege…Egy bipoláris soha nem gyógyul meg? Vagy mi van??? És pont a lehető legrosszabbkor jött rám megint az elmebaj (rengeteg munka, tanulás). Nem bírtam tovább, felkerestem egy pszichiátert, elregéltem pokoljárásom történetét. És újra gyógyszerek… Amik miatt sem tanulni nem bírok, sem dolgozni rendesen… JA! Előjött valami pánikbetegség, üldözési mánia, tömegiszony, áh, nem is folytatom, hosszú a lista… Összedőlt a tyúksz*ros kis semmi „élet”em, pedig már több mint 1 éve letettem ezeket a vackokat. Most nem tudom, hogyan tovább… Ennyi volt? Kész? Vége? Nem tudom… Adjam fel? Csak jönnek és jönnek a szuicid gondolatok… A gyógyszerektől nem is emlékszem semmire… de talán írtam egyszer, hogy irogatok és megosztom veletek szívesen… Az egyikben volt egy segélykiáltásos rész (most nem találom hirtelen meg, melyik az…), a lényeg: senki, az égvilágon SENKI nem hallja, vagy nem akarja meghallani az apró kis ’segélykiáltásaim’-at… Kiborultam… Hogyan tovább???? Nem szabad feladni!!! De… de lehet, tényleg ennyi volt??? Nem tudom…

Mára ennyi jutott a sztoriból…

Vigyázzatok magatokra, ha valaki tud most nekem okosat mondani, légyszi írjatok nekem kommenteket! Igyekszem kitartani…

Sziasztok!

Most megpróbálom leírni,hogyan jutottam el idáig…A POKOL-ig…Ott kezdődött,hogy megszülettem.Nem lett volna szabad(alkoholista apa, depressziós anya)…Ebből jó már nem sülhetett ki…Nagyon pici korom óta csak a szenvedés,a fájdalom,a szeretet hiánya…Már 5évesen a konyhakést dugdostam “szüleim” elől,nehogy leszúrják egymást(na igen,bővebben most nem fejtem ki…)…Az oviban is kiközösítettek, sokat sírtam.Aztán az ált.iskolában ugyanez történt…Először talán 11-12 évesen próbáltam felvágni az ereimet.Komoly,nem?Aztán jöttek a pszichológusok,pszichiáterek,a millióféle gyógyszer, diagnózisok(bipol,skizó,minden voltam már…)…De mindig próbáltam küzdeni.Több-kevesebb sikerrel…Az egyetemet elvégeztem.Megcsináltam a nyelvvizsgát.Dolgozom.Persze,ezen idő alatt volt zárt osztály, kórház, sokszor…nagyon sokszor…Aztán elhatároztam,leteszem a bogyókat.Sikerült.Egy évig minden rendben volt,majd kezdődött a hullámzás,a pánikrohamok,az öngyűlölet,az emberek gyűlölete,a világ gyűlölete stb…De nem akarok megint gyógyszerhez nyúlni!!!Próbálkozom…Most az írással(az előző történetemben olvashatjátok).Néha segít,néha nem.Most nagyon gyengének és fáradtnak érzem magam.Nem akarok az lenni,aki vagyok!De hogyan meneküljek,szabaduljak önmagamtól???Hátha az írás segít majd…Ezért javasoltam Nektek is,hogy próbáljuk meg kiírni magunkból,aztán majd lesz valami…Hátha segít!!!Ez most csak egy laza kivonat volt az “élet”emről,hosszabban most nem tudok róla írni…Talán legközelebb!

Írjatok,ha van kedvetek!