A párommal 5 éve ismerjük egymást, ebből 4 évet együtt éltünk. Az utolsó évben már ez sajnos nem ment./ Ő szakitott velem, új élete akart kezdeni, azt mondta nem férek bele az “új” életébe/ Ennek ellenére kapcsolatunk megmaradt, hiszen nagyon szeretem, és neki se jöttek össze úgy a dolgok ahogy szerette volna. A tehetetlenségem már engem is kezd felörölni. Az hogy borderes a kapcsolatunk felénél mondta el nekem. Elötte is volt már problémánk, csak mivel nem tudtam, hogy miről van szó, egyszerú női hisztinek gondoltam a kitöréseit. Most már tudom, hogy nem az.

Azt gondoltam, hogy ha érzi rajtam, és nap mint nap mondom neki, hogy szeretem és vele akarok élni akkor nyugodtabb életet tudunk élni./ megkértem a kezét is, de azt mondta, hogy nem akkor kellett volna, és majd akkor veszi fel a gyürűt ha úgy érzi./ A mai napig nem érzi úgy. Ez nekem egy nagyon nagy pofára esés volt. Valószinű, hogy későn kezdtem el foglalkozni a témával, csak azt hittem, hogy két ember problémáját meg tudom oldani egyedül. Nem fogadtam el amit ő mondott, próbáltam menni a saját fejem után.Tévedtem. Nagyon, és nagyot. Úgy érzem, nem tudom hogy neki nagyon nagy fájdalmakat okoztam.

A további rossz lépéseket elkerülve, abban szeretném a segítségeteket kérni, hogy elvileg léteznek olyan csoportos foglalkozások ahol tanácsokat, segítséget tudok kapni, arra, hogy hogyan lehetne úgy élni az életünket, hogy neki is jó legyen.

Köszönöm

Joe71