Pánik?

Johnny — Wed, 26 Jan 2011 11:36:59 +0000

Sziasztok. 32 éves férfi vagyok, az én történetem kb. 2 évvel ezelőtt kezdődött, mikor megéltem az első pánikrohamomat (szapora pulzus, izzadás, halálfélelem, séta fel és alá…) ami tartott kb. 15 percig. Kicsit hipochonder lévén eléggé megviselt ez az egész, de nem igazán tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, a net egyből kiadta, hogy pánikrohamom volt. Ez havonta egyszer-kétszer megismétlődött, gondoltam semmi gond, 2 munkahely, 2 svájci frankos hitel, sok stressz… belefér. Közben persze azért csak agyaltam, hogy valami probléma van a háttérben. 10 hónappal ezelőtt született meg a kisfiam, és aznap este, éjjel éltem át a legnagyobb rohamot. Arra keltem, hogy nem kapok levegőt, csak kapkodtam, erre persze megijedtem nem kicsit, elkezdett kalapálni a szívem, és bevillant, nekem itt annyi. Mentő vagy kocsi? Gyorsan felöltöztem, irány a garázs, elindít kocsi, mentem ügyeletre. Mire odaértem elmúlt minden így nem mentem be, csak felírtam a telefonszámukat. Hazamentem, kocsit nem zártam be, lakásajtót nem zártam be, ruhástól lefeküdtem, ha valami gond van, szabad legyen az út. Persze nem aludtam semmit a félelemtől hogy valami fog velem történni pont most mikor már van egy kisfiam is. Innentől kezdve csak azon járt az eszem, hogy nekem valami bajom van. Ettől a naptól kezdve vannak folyamatosan pánikrohamaim vagy valami hasonlóak. Vannak jobb illetve rosszabb periódusok, szóval így hullámzik. Egy hétig jól vagyok, majd jön valami félelem és visszaesek a mélypontra. Épp rossz periódusomban írok. Most például ilyen tüneteket produkálok: minden nap 5:30-kor gyomorideg, hasi fájdalom, hidegrázás, nehéz légzés, 37,3 hőemelkedés, szájszárazság, és ami a furcsa, ha nyújtózkodok kegyetlen rosszul leszek. Van olyan, hogy meg tudom nyugtatni magam, vagy pedig Frontin és 15 perc múlva elmúlik és jól vagyok. Másnak is volt már ilyen? Már arra is gondoltam, hogy biztos valami komoly betegségem van. Néha úgy érzem, hogy ebből soha nem fogok kimászni, akkor elfog egy végtelen nagy szomorúság ami rányomja az egész napomra a bélyegét. Van úgy, hogy sírhatnék kap el, de hát mégse sírok, mert nem akarok. Viszont megfigyeltem, ha leterhelem magam fizikailag, szinte semmi bajom, csak annyi a gond, hogy szellemi munkát végzek. Kérdésem: Mit tanácsoltok mit csináljak, hogy kilábaljak ebből? Tényleg pánikbetegség ez, vagy valami más? Most hogy így visszaolvasom amit leírtam nagy nyugalom fogott el. Válaszaitokat előre is köszönöm.

Varoszoba.hu » Johnny

Pánik?