Köszönöm szépen az érdeklődésedet, nagyon jólesik. Eddig úgy néz ki, hogy túléltem, és valóban jól is vagyok. Rendszeresen járok az orvosomhoz 3 havonta kontrollra, pontosan betartom az utasításokat. Sajnos azonban a sugárnak volt rossz mellékhatása a sok jó mellett, a cukrom magas lett, diétával és gyógyszeresen azonban rendben lehet tartani, nem vészes. Most voltam a vesevizsgálaton, enyhe pangás van benne, valószínűleg az is a sugár eredménye, de tudod azzal is úgy vagyok, egye fene, mindenben időben vagyok, gyógyszer van rá, és akit egyszer már úgy istenigazából megcsapott a halál szele, az már tudja, hogy minek van nagyobb súlya az életben. Erre csak diéta kell, hát hol van ez a rettegett ráktól, igaz? Mióta megtudtam, hogy beteg vagyok, voltam, azóta úgy gondolom, hogy az ember tehet magáért a legtöbbet. Amikor bent feküdtem a kórházban, volt mellettem egy korombeli nő, minden napja azzal telt, hogy iszonyúan sajnálta magát, zokogott, nem evett, nem aludt, csak az ágyában befeléfordulva a falnak sírt. Rettenetesen sajnáltam, de nem hagyhattam, hogy feladja, és amíg bent voltam, eljutottunk odáig, hogy mellém ült az étkezéseknél, mert úgy jobban esett neki is, nekem is az a nehezen lemenő kemoterápia utáni erőltetett falat.

Sajnos én hamarabb kijöttem, mint ő, és később megtudtam, hogy mikor nem volt, aki mellette álljon, ismét visszaesett, és sajnos nem sokára meg is hallt. Nekünk betegeknek össze kell fognunk, nem igaz az, hogy belehalunk! FRÁSZT!!! Meg kell erőltetni ugyan magunkat, mert nehéz az evés, ivás,de együtt megy. Mindenkinek, aki ilyen cipőben jár kitartást, erőt kívánok, higgyétek el, ezen múlik a gyógyulás. Szívesen megosztom bárkivel a tapasztaltakat, ha féltek, ha nem tudjátok, hogy mi vár rátok, írjatok! Itthon vagyok, ráérek, egyébként 81%.-os rokkantnak minősítettek, évenkénti felülvizsgálattal. PUSZILOK MINDENKIT,ÍRJATOK!!!

JUCÓ

Sajnos én is csatlakozom a közösséghez.Már júniusban egy éve lesz,hogy súlyos vérzéssel mentővel rohantunk a kórházba,ahol az orvos vizsgálat után közölte velem és a bekísérő 23 éves lányommal,hogy véleménye szerint nem fogom túlélni ezt a dolgot.Rengeteg vizsgálat következett,fájdalmas,és kevésbé fájdalmas,majd megállapítottak egy III./b stádiumban levő méhnyakrákot,a hüvelyboltozatra átterjedve,de máshová még nem szóródva.6 hétig voltam először kórházban,majd utána még 2 hétig,kaptam 2.7 l vért,28 sugarat,és 5 kemót,majd még 4 belső sugarat,már nem voltam műthető.Igen,és most mondhatnák azok a “ugye ,hogy nem járt szűrésre!?” emberek,hogy megmondták,de képzeljétek,hogy én minden évben pontosan eljártam szűrésre,a csonttól az érvizsgálaton át a mammográfiáig,és nem találtak semmit.A betegségem kirobbanása előtt fél évvel,még P2 volt a citológiám,és az orvos azt mondta,hogy van egy kicsi méhszájseb,amit ecsetelgetett buzgón,majd gyógyultan elbocsátott.Valószínűleg akkor már jelentkezett a rák,csak orvos kellett volna hozzá,aki felismeri.Most ott tartok,hogy 6 hetente felülvizsgálat,CT,tumor marker,szoros követés,és minden alkalommal kitör a frász,hogy kiújult?-nem újult?Holnap,máj.14.-én megyek a leszázalékoló bizottság elé,kérlek,ha valaki volt már ott,írjátok le,hogy milyen,mire lehet számítani,hány százalékot kaptatok.Előre is köszönöm,mindenkinek jó egészséget,jobbulást,gyógyulást kívánok!!

Juci