Olvasom a hozzászólásokat, cikkeket, bevagott dolgokat, és ne erre menjünk már el, jajjjjjjjj!

Megmondom őszintén én nem jó dolognak tartom, de nem szeretnék nagyon beleszólni. Nem sokkolni kell egymást és ilyen drasztikus képeket felfesteni, mert ez csak negatív erőt ad mindenkinek aki olvassa a közösségben a kommenteket.

A negatív erő negatív dolgokat hoz elő, nem szabad, mindenkinek rossz az!

És kicsit siránkozást veszek észre néha, ezt sem szabad!

Ezzel a betegséggel meg kell barátkozni, el kell fogadni, tudni kell kezelni magunkban, és tudni kell a betegség lefolyását úgy alakítani, hogy az nekem legyen jó, és a legjobbat kell nézni mindenben, még ha a leglentebb van az ember !

Mert emberek vagyunk, akik egy nanométerben mért egyénnel küzdünk, de küzdünk! És ebben az a fontos, a küzdelem, a belevetett erő, mely minket erősít, és őt gyengíti.

Igen, mellékhatások vannak mindenkinél, kinél ez, kinél az domborul ki jobban, egyénenként változó.

Folyamatosan azt olvasom, hogy transzplantáció……..Nem ! NEM! Egy más egy élet, de tudom, hogy másik 6  mberen segít.

Tessék MOST a gyógyszerekkel élni, vele megbarátkozni, és higgyétek el,  a gyógyszer is jobban hat ha az agyban másként  gondolunk rá. Ne akarjon mindenki májat, mert ebből a betegségből meg lehet gyógyulni, a gyógyszerekkel, a TE akaratoddal és a kezelőorvosod segítségével!

Én 33 éves vagyok, már korábban írtam, hogy mentőtiszt, Budapesten, és munka közben ütött a krakk…. De két embert közben megmentettem, és soha nem volt harag irántuk, a kezelésem alatt sem kívántam azt, hogy valami negatív dolog történjen velük, és ne is legyen.

A sors ezt adta, akkor ezt a keresztet nekem is vinnem kell, és egyenesen emelt fővel, menni a meredek hegyen felfelé, mert ha felér az ember a boldogságot érinti meg a hegy tetején, és lehet kiabálni, ordítani, igen itt vagyok, sikerült, megfogtam újra a boldogságot !

Én a mentésirányításban dolgoztam a kezelés alatt végig (ide futnak be a 104 segélykérők és 2 percem van döntetni egy-egy feladatról milyen mentőt és honnan küldök) és iszonyat nehéz, miközben fulladok, mert nincs elég vvt, nem tudok felállni, mert az izületeim fájnak és lázas vagyok a szúrás után. De nem szabad elhagyni magunkat, én sem tettem, és igaz nehéz, tudom, én is tudom, Ti is tudjátok mennyire nehéz, de ez benne a kihívás, mert ő ott benn nem tudja mennyi erőt  vetettünk a gyógyulásba, csak azt veszi észre, hogy lassan neki lesz vége, és ő gyengül!

Tessék összeszedni mindenkinek magát, és nem a számokkal ( fvs, vvt, thormocita) foglakozni, mert az nem a legjobb irány az úton. Elég azzal havonta egyszer szembesülni amikor a kezelőorvosnál van az ember !

Én csak ennyit szeretnék kérni, megosztani veletek, és a hit, az erő, és a szeretet győzni tud!

És ahogy szoktam :

“Szabó Lőrinc – Madarak

Hogy lármáznak! milyen szemtelenek!
Tetszenek és megszégyenítenek
s úgy magyarázzák az igazukat,
hogy meg kell értenem a szavukat,
madár szavukat, hogy ez nem elég
és adjak, még, és még, és újra még.

Mit tehetek? Nevetek és adok,
szalonnabort, kölest és tökmagot,
ami akad… Míg kint teszek-veszek,
messzirol lesik az erkélyemet,
s alig jövök be, tollas seregük
rögtön itt van, itt röpdös mindenütt.

Én meg elnézem az üvegen át
a szárnyas éhség fázó csapatát,
a nyüzsgo hadat, a verebekét,
s a gyáva rigót, ijedt cinegét,
nézem oket s szégyellem magamat:
könnyu szeretni a madarakat!

Könnyu bizony… És elgondolkozom
ellenségeken és barátokon,
eszembe jut ez meg az, ami jót
emberrel tettem: almát és diót
dugtam itt-ott, tanítást, könyvet és
orvosságot, néha valami pénzt,

rossz ruhát, szép szót… s hogy a hátamon
vittem fel egyszer a hegyoldalon
egy beteget… És hogy… Összeadok
sok kis emléket… és elborzadok:
nekem sok volt, másnak mégis mit ért?
Mit tehet az ember az emberért?

Mit tehettem?!… Szégyellem magamat…
Madarak verik az ablakomat.
Éheznek, fáznak. Mint az emberek.
ne tegyem azt se, amit tehetek?
Madarak… No még egy marék magot!
…És elfüggönyözöm az ablakot.”

András

A mai napon voltam éppen kontrollvizsgálaton, és felírták a 9. havi Peg Intront , de a gyógyszertárban nem lehet már kapni. Azt mondja a gyógyszerész, hogy függetlenül ki kettős, ki hármas kezelésben részesül, MINDENKI a kezelőorvostól kapja meg, így nem is kaptam meg a havi adagom, pedig csütörtöki napos vagyok :((((((((

Azt is mondták, hogy jövőhét szerdára körvonalozódik, hogyan is megy ennek a kiadása….

Aki mostanában váltott volna, vagy váltana ki hasonló készítményt, írna pár sort, főleg Budapesten, mert a piatikák vagy nem tudják mi lesz, vagy felteszik a kezüket, vagy néznek rám ártatlan szemekkel, ami nem az ő hibájuk nagyon jól tudom …..

A kezelőorvosom tőlem hallotta, hogy valami elakadási gond van, de ő sem tud semmit sem, és a rendelésén voltak jó páran…

Szíves elnézést kérek azoktól, akikhez nem mentem oda az utóbbi április 20.-i VIMOR napon, ne haragudjatok rám!

Mindenkit üdvözlö,

András

Ma arra jöttem haza, hogy összepakolt és elment. A nyolcadikon lakom, álltam a teraszon, Cserháti Zsuzsa zenéjét hallgattam, és azt  modntam nem adom be a mai Interferont, semmi de semmi értelme, tönkretesz, lelkileg, testileg, mentálisan, nem bírom higyetek el, és tudjátok, tudom.

Amióta kezelnek 2 napot  voltam táppenzem, az első kezelés utáni mellékhatások, és egy megfázás miatt.

Azóta, aki Pesten van és hallja a mentőket szirénázni, vagy a helikoptert repülni, néha én csinalom ezt a várossal. És el nem tudjátok képzelni mit  kapok az állampolgároktól, hogy az Unios direktíva szerint  nem tudok mentőt  küldeni 15 percen belül  valahova. Igen nem, mert a kocsipark és a betegek között hihietetlen aránytalansag van. Ott áll előttem 8 eset  és döntenem kell 2 percen belül kihez küldöm a roham vagy esetkocsit, sajnos nem mindenkinek tudok megfelelő időben küldeni segítséget…..ezt naponta feldolgoznom, egyedül, így hogy mellette a kis szemét dolgozik bennem, a bizonytalanság, a rengetek neuritikus tünetek, tényleg megülnek.

És közben telefonon vezényeljem az ujraélesztést , vagy éppen a faros szülést  vezessem laikussal le, mert nem tudok mentőt küldeni, vagy menjek ki helyszínre császározni, mert nincs szakorvos, anya vagy az ikrek——az ikreket élve tudtam kiszedni, anyát elvesztettem, megmondani ezt az apanak…….ahhhhhhhhhhh!

És eddig  küzdöttem, de most nincs miért azt érzem, nincs…..mert Kell ott fenn egy ország…..

És igen dolgozom, a közalkalmazotti bér olyan hogy nem tudok eljönni táppénzre, mert az egyenlő az éhenhalással. Így sem eszek igaz…..

Rivotrilra és Cipralexre tettek egy hónapja, ki tudja hat e-ezek szerint nem, ha a párom pár óra alatt úgy dönt elhagy, elköltözik, mert kifordultam magamból és fél tőlem, pedig tudom nem én vagyok az , hanem a kis szemet IF!!!!

20/2800688 és amiben tudok én segítek nektek!

Korabban írtam, hogy én  mint  mentőtiszt, egy helyszíni szülés , és nagy utóvérzés kapcsán kaptam el a virust .

Decemberben mivel év vége volt a PCR nem tudtak megcsinalni csak majusra, akkor 2 hónapot vartunk a bizottsag engedélyére, és most ott tartunk, hogy a 6. hónapban vagyok az injekciókkal. A 3. havi PCR pénz  hianyaban meg  mindíg nem készült el, amitől függ a kezelés tovabbi sorsa. 1 hónapig a gyártó cég 50 penbe állítólag gyártási hiba miatt 120 mikoegyseg helyett 80 volt benne, a rószaszín penben, én ebbe is beleestem.

Egy hónapja jöttek a neurológiai tünetek,  és most  már tegnap a kollegak voltak kinn mert kötözködtem, törtem, zuztam, és tudom  hogy ez nem én vagyok…..iszonyatos dolgokat  élek át, az öngyilkossag hataran voltam, egy órán át  beszélt velem a mentőorvos, és kaptam sok nyugtatót.

És nincs eredményem….nem bírom ezt végigcsinalni, a párom elmenekült  itthonról, nem érti mi zajlik bennem, habar olvasott róla, de szerinte ennyire nem lehet durva a mellékhatás.

A teljes reménytelenségben állok.

És arról nem beszélve hogy a munkamban akadályozva vagyok, nem ismerik el munkahelyi balesetnek…..

Ezek a tünetek csak nálam ekkora mértékűek, meddig  lesz ez, tudom furcsa, hogy én  mint  mentőtiszt  kérdezem, de ennyire nem tanultam róla.

Talán meg szeretnek halni azt érzem, lassan feladom.

Annyi életet mentettem, de a magamét nem tudom megmenteni…..