Hosszú ideje érzem, hogy nincs valami rendben az életemben, de csak (?) pár éve jutottam el arra a szintre, mikor a problémáim, gátjaim szinte lehetetlenné tették, hogy érvényesülni, működni tudjak, alakítani legyek képes az életem. Alárendelem magam mindenkinek. Nincsenek céljaim. Ha néha mégis eszembe jut valami, amiért érdemesnak látnám a küzdést, rögtön látom, mi az, ami miatt nem fogom azt a célt elérni. Nem tudom, ki vagyok. Többnyire a másokkal való összehasonlítás útján határozom meg önmagam, így legfeljebb különféle viszonyokban vagyok képes önmagamra gondolni. Objektíve nem tudom értékelni magam.

Egy évtizede nem találok párt magamnak. Időnként feltűnik egy-egy szimpatikus érdeklődő, de akkor elmenekülök. Mások szerint egy nagy menekülőművész vagyok, bezárkózom, mert képtelen vagyok elfogadni, hogy ha nyitok, nem csak a jó  jön be… Nem tudom, kivel beszéljek a problémáimról, ki az, aki megértene, nem csak meghallgatna. Sokszor viszont képtelen vagyok beszélni róla. Szeretnék, de nem tudok.

Másoddiplomás képzésre járok. Nem fogom tudni befejezni. Minden egyes vizsga előtt pár nappal jön a pánik… a sirásroham… elhalasztom a vizsgát, kicsúszok az időből… Néha úgy érzem, csak lusta vagyok, vagy nem elég okos ahhoz, hogy teljesítsek. Tudatában vagyok, hogy eltolom az életem, elherdálom a “tehetségem”, mégsem érzem át ennek a súlyát. Most nem. Később meg majd hiába bánkódom emiatt.

Szeretnék családot, gyerekeket. Azt gondolom, a gyereknevelés egy csodálatos, szép feladat. Időnként meg azt gondolom, hogy képtelen lennék együtt élni valakivel és életet adni egy gyermeknek.

Egy éve járok pszichiáterhez, pszichológushoz. Érelmileg stabilabbnak érzem magam, mégis annyira kesze-kusza minden. Ami én vagyok, ami szeretnék lenni, ami lehetnék, ami nem lehetek… Döntésképtelen vagyok.

Legszívesebben tiszta lapot kezdenék, porig zúznék mindent, ami eddig volt. Nem tudok felnőtt fejjel, felelősségteljesen gondolkodni. Folyvást valamilyenné válni szeretnék, és mert nem vagyok az, értéktelennek érzem magam.

Visszautalok a címre: önmagamhoz nem jutottam közelebb, de (átmenetileg) sokat segített, hogy hellyel-közzel összeszedtem a gondolataimat és megoszthattam veletek.