Alkoholista. Pár éve még nem értettem,és lesajnáltam azt,akit ennek titulált a társadalom. A legnehezebb.. hol a határ? Alkesz lennék?

Naponta iszom alkoholt. Sokat. Ha nem iszom egy-egy nap,az azért van,mert a szervezetem nem bírja,rosszul vagyok. Ma azonban először megtörtént,hogy ráittam,mert fájtak az izmaim,nyugtalan voltam,és émelyegtem. Most épp fél liter bornál tartok,és már nem fáj,nem is émelygek. Jól vagyok. Jól vagyok?

Kérlek,hallgassátok meg a történetem! Gőzöm sincs,alkoholista vagyok-e vagy sem…

17 évesen meg-megittam néha egy egy pohár bort. Jól esett,közben verseket írtam,így adtam ki magamból a feszkót. Talán. Aztán 18 évesen bekerültem az egyetemre. Természetesek voltak a bulik,ahol gyakran ittam a barátaimmal. Természetes volt. Nem ittuk magunkat segg részegre,de nem is fukarkodtunk a piával. Az öt év egyetem alatt 2-3 filmszakadásos bulim volt,a többin se éreztem magam rosszul,de ment a tanulás,hoztam a 4-es átlagokat félév végén. A pia nem a mindennapok része volt. Megvolt a rendszer az életemben,és a kontroll.

Aztán nem fejeztem be a sulit. Hatalmas tüske bennem,és a családomnak mégnagyobb csalódás. Hazaköltöztem. A továbbiakban próbáltam boldogulni… először ügyfélszolgálatos,üzletkötő lettem. Egyik sem feküdt soha,de meg akartam felelni magamnak. Abban az időben a pia nem játszott szerepet az életemben,ha ittam,max hetente egy nap. A mélyrepülés 2011 -ben kezdődött.

Felépítettem a saját kis világomat,amely a számítógépes viruális világából és az alkohol nyújtotta élvezetből állt. Munka után édes volt átlépni egy virtuális világba,s mellé lecsusszant egy-két pohár bor. Vörös,édes. Aztán a poharakból 1-2 üveg lett egy éjszaka. 2012-ben munka után kényszeresen útba ejtettem hazafele a szupermarketet,és piát vásároltam,persze lelkiismeretfurdalásom volt. Gyakran előfordult,hogy hazafele nem bírtam megállni,és és a háztól kb 1 km-re megbontottam az üveg bort,és belafatyoltam 3-4 kortyot. Aztán vezetés haza. Ez még semmi,de volt,hogy barátokkal való kirándulás közben füvet szívtunk,majd elvittem őket a szállásukra,ott megittunk fejenként egy üveg bort,aztán 25 km-t levezettem hazáig. Volt,hogy majdnem fának ütköztem… centiken múlott a satufék. Volt,hogy az út széli árokban kötöttem ki,miután megálltam,és próbáltam visszatérni az úttestre. Mit hablatyolok itt? Ittasan vezettem. Isten gondviselésének rovom fel,hogy semmi bajom nem lett.

Eljött 2013… a sláger a vörösbor. A szobámban eldugott üvegek… polc tetejére,szekrény mélyére.. Munkába menet dobom őket ki,a táskámban kicsempészve,hogy ne tűnjön fel a családomnak. Szánalom,de így van. Vannak napok,van egy hét,hogy nem iszom,aztán újra belém mar,a vérem lázad,hogy kell az ellazultság,a felejtés,és újra bolt,munkából hazafele,2-3 üveggel…

Idén,az év második napján behívnak a munkahelyemre,felmondanak. Előtte pár hónappal egy munkatársam megjegyzi,mennyire puffadt az arcom. Akkor nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget,hiszen szerintem külsőre rendben vagyok,a családom se sejt semmit,legalábbis nem mondják. Ott állok munka nélkül,s elkeseredve. Májusig nem dolgozom,utána egy barát segítségével sikerül elhelyezkednem,bár a munka távol áll tőlem.. S iszom tovább.. majd’ mindennap másnaposan jelenek meg,persze jól szituáltan,de a figyelmem csorbát szenved,ezt szóvá is teszik,vagy csak én képzelem? Mai napig nem tudom. A lényeg,én mondok fel másfél hónap után,felmondás után első utam a bolt, 2 üveg vörösbor. Két hónapja nincs munkám,menekülök. Volt,hogy az utolsó busszal utazok a közeli boltba,mert nincs pia,bár már előtte ittam egy üveggel veszek még 2t.. Apámtól csórom a piát a fészerből,ha nincs rá pénzem,vagy ha szükségem van rá… Tanácstalan vagyok. ÚGy érzem, az alkohol a legjobb barátom lett. Nem kérdez,jól vagyok tőle…de ha nem iszom depresszió gyötör,és néha fájnak a végtagjaim… Tanácstalan vagyok…