Évek óta kezelnek depresszióval, gyógyszerek jönnek-mennek, rövid ideig el is tudom hagyni őket, mert persze korlátozzák az emberi mivoltomat. 42 éves vagyok, nem mondom, hogy nincsenek problémáim, de a legnagyobb gondot az okozza, hogy egyre mélyebbre kerülök. Nem fogyasztok alkoholt, nem dohányzom, dolgozom jó sokat, hogy megéljünk a lányommal, aki fősulis. Annyi gyógyszert kipróbáltam már, eddig be is jött, most szeptembertől, mintha nem is szednék semmit, állandóan szorongok, már fáj a mellkasom folyamatosan. Antidepresszánsok+ szorongásoldókkal pár óráig kihúzom, éjjel alig alszom….

Nem jobb sehogy, próbálom magam lekötni, olvasok, kézműveskedem, kutyát sétáltatok, meditációs zenéket hallgatok..még is szenvedek. Fáradt vagyok és elöttem a másnap, a rettegés, hogy fogok megfelelni a munkahelyemen? Ne vegyék rajtam észre, mennyire nyúzott vagyok. Szabizni persze most nem lehet..majd az ünnepek alatt…kinek van így kedve ünnepelni??? Ha lenne pénzem, elmennék egy jó kis klinikára, ahol kivizsgálnának rendesen és részt vehetnék terápiákon is, hasonló emberekkel beszélgetnék stb… Sajna itt nálunk ez nem megoldott, olyan a kórház, aki oda bemegy épp észel tuti nem jön ki!  Köszi aki elolvassa, és megérti:DD Jobb estét mindenkinek!