Varoszoba.hu » kgabor

A két hét

kgabor — Sat, 02 Apr 2011 14:31:54 +0000

Két hete is eltelt azóta, hogy utoljára írtam ide az oldalra. Azóta sok minden történt velem amit szeretnék kiírni magamból. Két héttel ezelőtt sajnos nagyon rosszul indult a hét mikor kiderült, hogy a bátyám elitta és elnőzte a pénzét. ettől nagyon padlót fogtam, hiszen nagyon hiányzott a pénze. Sajnos szüleim újjabb kölcsönhöz kellet fordulniuk, ami szerintem nem helyes, de a pénzhiány sajnos nagyúr. Bátyámmal leültünk és megmondtuk neki, hogy vagy elvonókúra vagy utcára kerül. Végülis az elvonó mellett döntött ahová én kísértem be. Az újjabb roham persze csak hab volt a tortán. Utánna hétvégén levezetésként egy kis nagytakarítás volt.Életemben nem fáradtam el úgy,mint akkor. Sajnos meglett ennek is a böjtje. Derékfájás. Hangulatom azóta is hol fent hol meg lent. Rosszulléteim sajnos majdnem mindennaposak. Ezért elmentem a “tündérhegyre”, amit rabbi régebben javasolt nekem. Hosszú volt a várakozás mire sorrakerültem, és utánna el kellett mesélnem azokat a dolgokat amiket, már leírtam. Azt mondták hogy 3 héten belül várható, hogy felvételre kerülök. Előszőr kétségbeestem, hogy mit csinálok addig, mert sokszor úgy érzem nem bírom tovább. Sajnos szédülős ismerősöm már rég tette látogatását ezért megint szédelegve és erőtlenűl indultam haza. Az út közben lassan de biztosan azért csitult a roham és hazaérkeztem. Azóta az jár a fejemben mit intézzek el addig is. Remélem talán segíteni fog rajtam egy kicsit, hogy megismerhetem magam és szembe tudjak nézni régi és új félelmeimmel.

a hetem

kgabor — Sun, 20 Mar 2011 19:07:39 +0000

A hét elején lassan de biztosan kezdtem magam jól érezni, hiszen véget ért egy hosszú és nehéz időszak az életemben, mert meglett a diplomám, végre kicsit kipihentem magam és a munkahelyemen is meg tudtuk beszélni a felmerült problémákat. De csütörtökön éppen egy használt számítógépalkatrészért akartam elmenni amikor elöntötte a fejemet egy félelem attól, hogy késni fogok a munkahelyemről, meg nincs jegyem, mert a fizetésem annyira kevés, hogy megvenni a bérletet nem tudom a munkahelyem meg nem támogatja. Az ismerős gyengeség, izzadás,erőtlenség, remegés és az ájulástól vagy összeeséstől való félelmemben leszálltam a buszról és elindultam gyalog, tovább. De öt-tíz méterenként meg kellett állnom, mert egyszerűen levegőm is alig volt. Egy kicsivel később amikor már lecsitulóban volt a roham, akkor odaértem megnéztem és megvettem a kiszemelt dolgot akkor visszafelé ugyanez játszódott le. De sikerült elérkeznem a munkahelyemre és kifáradtan és elcsigázva sikerült végigcsinálnom a munkaidőm. A hétvégén nem tört rám újra, de a mai nap sajnos ismét szomorú és lehangoló volt számomra. Édesanyám már napok óta rosszul van sokat fullad és elmondása szerint véret vizel. Nagyon aggódok érte. Az utobbi időben sokat fogyott, és sokat talán túl sokat is dolgozik, mint takarító. A másik nagy gond az hogy az alkoholproblémával küzködő bátyám bevallotta, hogy felvette a pénzét és elitta meg elköltötte utcalányra.Édesapám viszonylag higgadtan fogadta, helyette inkább jól leitta magát már megint. Annyit mondott anyám,hogyha nem próbálja meg az elvonót akkor kiteszi a szűrét. Sajnos már nem bízom sem anyámban sem a bátyámban, mert oly sokszor visszafogadta anyám. Bátyám, pedig többször meglopott már minket és mégis megbocsájtották neki.Úgyhogy most megint kész vagyok teljesen lelkileg. Egyszerűen így hogy szőjek terveket hogy költözzek el otthonról hogy legyen szerelmem, partnerem,életem. Egyszerűen már nem tudom ki vagyok valójában. Úgy érzem magam mint egy marionett figura amit hol ide hol oda ráncigálnak és vagy meghallgatják vagy nem csak csinálja ami a dolga.

A mai nap

kgabor — Sat, 12 Mar 2011 10:12:04 +0000

Ma reggel 16 óra alvás után is olyan voltam, mint akit agyonvertek. Tegnap hulla fáradtam és erőtlenül lefeküdtem hogy majd alszok egyet. Éjjel megint menekültem álmomban és reggel nagyon erőtlenül ébredtem. Amikor nagynehezen összeszedtem egy kicsit magam akkor elindultam a boltba ahol egy régi ismerős érzés és az ájulásszerű rosszullét fogadott. Alig tudtam hazahozni a dolgokat a boltból amiket vásároltam. Lassan átment rajtam az egész, de már egyszerűen csak úgy érzem hogy minden erölködésem csak pusztába kiáltott hang. Egyszerűen nem tudom mit tegyek. A mindennapjaim egyre rosszabbak hiszen már kimozdulni sem merek hiszen félek mikor jön rám az újjabb roham. Egyszerűen csak aludnék. Nem értem mi ez.

Már mindent amit tudtam megpróbáltam de csak a tanulság maradt, hogy ez is szar meg az is szar. A gyógyszereket is hiába szedem a rohamok csak nem enyhülnek. A vérnyomásomat meg nem mérem mert az is csak növelné a belső szorongásom. Mondjátok van ebből kiút vagy csak a tűrés marad mert már elfogyott minden türelmem.

Elegem van

kgabor — Mon, 07 Mar 2011 18:46:41 +0000

A mai nap már megint elcsípedt az a nyavalyás roham, azt hittem menten elájulok, még most is remegek. Már az egészből elegem van. Hiába sikerült az államvizsgám hiába minden kísérlet egyszerűen nem tudok magam körül változtatni. A vizsgámra is alig tudtam felkészülni, csak az utolsó két nap voltam annyira jól, hogy tanuljak. Ekkor meg a kávé és a drukk miatt úgy felpörgettem magam, hogy 4 éjszakán át alig bírtam aludni. Örültem hogy végre sikerült ezt a fejezetet is lezárni az életemben, és végre megemelkedik a fizetésem.Apám meg ahogy íglrte nem fog többet inni. Ehhez képest többet iszik, mondván igyunk a sikeredre. Milyen siker milyen ígéret az olyan amit nem tartanak be. A fizetésem kemény 5 ezer forinttal megemelkedett.A munkámba pedig, már csak nagy nehézségek árán tudok elmenni. Egyszerűen félek egy újjabb rohamtól. Elmentem a pszichiátriára hogy talán egy csoportos terápia segít. Igen majd április közepén hívjam fel öket mikor indul a következő csoport. A fejem egy héten át úgy fájt majd szét hasadt. Hát elmentem a dokihoz ő meg megütögette és csak annyit mondott nincs semmi baj. A derekam is csak csak fáj és nem értem mi legyen ezután. Fáradt ingerült és bosszús vagyok . Ma is hazaérek erre mit vágnak a fejemhez szedd össze magad és gyere ki, és ami a legfájóbb ki is nevettett a saját anyám akiért még hétvégén kiálltam mikor apám azt mondta neki kevés az agysejtje és ezért nem értiamit mondott neki. A nevetés az a legfájóbb hiszen kis koromban 8 éven át kiröhögtek reggel kiröhögtek este és mindig azokat adolgokat vágták hozzám amiken nem tudok változtatni. Sajnos a rövidtávú memóriám mindig is rossz volt, és ügyetlen vagyok. És ezek sajnos a diszlexiám velejárói. Mindig kétszer jobban kellett figyelnem mindenre hogy megértsem amit olvasok vagy amit hallok. Ezért a képek amik megmaradtak nekem, amikkel meg kell mindennap küzdenem. Mert kísért a régi emlékek árnyképe mindennap. És így telik el mindenapom hát élet ez vagy csak vegetálás.

Hogyan tovább?

kgabor — Tue, 15 Feb 2011 11:04:20 +0000

Köszönöm segítőkész hozzászólásaitokat.

Múlt héten egy másik hangulatjavítót kaptam, amitől végre bírok éjszakánként aludni. Szorongásos tüneteim vasárnap óta ismét visszatértek. Próbálok mindent ugyanúgy tenni, mintha nem lenne, de már tudom. Tegnap is egészen délutánig tartottak különböző intenzitással, és úgy elfáradtam a végére, hogy szinte semmihez sem volt már erőm. ilyenkor szédelgek, ajálásérzésem van, hőhullámok, izzadás, gombócérzés. Munkahelyemem múlt héten felmondtam,mert már annyira szorongtam és kivoltam idegileg,hogy az ügyfelek is látták rajtam, nem vagyok jól. Sajnos sokszor úgy gondolom nem vagyok jó már semmire,mert már a napi teendőimet sem tudom ellátni. Egyszerűen nem tudom mit tehetnék,hogy talpraálljak és éljek ne csak vegetáljak. Mert úgy érzem nem élet ez így.

Történetem

kgabor — Sat, 05 Feb 2011 16:39:15 +0000

Az elmúlt fél évben egyre csak befordultam és hiába próbáltam oly sokat kilábalni belőle nem tudtam. A vérnyomásom többször nagyon magas volt ezért 26 évesen már vérnyomáscsökkentőkön élek. A derékfájdalmaim olyan nagyon felerősödtek hogy sokszor már nem tudtam kiegyenesedve járni. A családommal élek itthon, mert fizetésem annyira kicsi hogy nem nagyon tudnék megélni egyedül. Az itthoni állapotok nagyon rosszak hiszen apám és bátyám alkoholproblémával küszködik. Én meg egy alapítványnál dolgozom segítőként ahol nap mint nap függő emberekkel foglalkozok. Nagyon megvisel ez is.Hiszen szerettem volna segíteni a családomom, de rá kellett jönnöm ha maguk nem akarják akkor nem segíthetek. Egyszerűen próbáltam többször barátokkal összeköltözni, de az utolsó pillanatban visszamondták,különböző okokból. Ápoltam egy mozgássérült asszonyt is, akihez közel kerültem hiszen két éve napi renderességgel beszéltem vele. Olyan gyorsan meghalt, hogy reggel bevásároltam neki és délelőtt már meg is halt. Egyszerúen nagyon nehéz így. Egyre nehezebbem tudom ellátni a munkámat, sőt már nem is nagyon érdekelnek az emberek bajai. Sokat alszom mégis nagyon fáradt és lassú vagyok. Egyre kevesebbet bírok és naponta szorongásaim vannak. Amik több órán is tartanak. Elmentem pszichiáterhez, aki adott hangulatjavítót, de csak rosszabbak a tüneteim. Egyszerűen már az öngyilkosság gondolata is megfordul többször egy nap a fejemben. Szomorú vagyok és nem látom sok értelmét az életnek.Hiszen a munkámban sem tudok helyt állni.Saját életem sincs hiszen barátnőm nincs. Családom meg azt mondja szedd össze magad meg keressél másik munkát hiszen nem bírod. De egyszerűen már nem megy. Voltam már csoportterápián is,de nem sokat segített, csak még jobban felkavarta a rossz érzéseim. Már nem tudom mit kellene csinálni Kérlek Segítsetek!!!