Párom bejelentette hogy visszamegy Angliába dolgozni belegondoltam egyedül egy kis örökmozgó kis 2 éves gyerekkel nehéz lesz de beleegyeztem. 1999 óta 1 típusú cukorbeteg vagyok az orvosom nem ajánlotta hogy megtartsam a babát mert abban az időben nagyon magas volt a cukrom de valahogy éreztem hogy nem lesz semmi baj. Minden eredmény genetika azt mutatta hogy minden rendben van azt leszámítva hogy állandóan alacsony volt a cukrom. Szígorúan minden héten járnom kellett a diabetológiára ahol már nagyon jól ismertek.

16.héten hidegzuhanyként ért a rákszűrés eredménye hpv-t találtak nálam annak is a legmagasabb kockázatú fajtáját ami a méhnyakrákért felelős akkor még nem volt fogadott orvosom gyorsan keresnem kellett egyett aki elválal így hogy cukorbeteg vagyok. Ő felvilágosított róla hogy lehet hogy nem fogom kihordani végig a babát és ha lány lesz hordozója lehet a vírusnak. 23.héten 4d-s uh-n voltunk apával mondani sem kell elsírta magát amikor meglátta az ő kisfiáról az első képet. 28 héttől elkezdett vizesedni a lábam. 32.héten az orvosom befektett mondván mostmár bent a helyem a kórházban nem nagyon örültem neki mivel a nagyobbik gyerek meg otthon volt közbe apának is vissza kellett menni Angliába. Sógornőméknél maradt Levi aki közbe bekerült a kórházba 20hetes terhesen vakbéllel. Idegileg nagyon ki voltam nem jött hozzám a kórházba senki nem tudtam mi van a gyerekkel otthon. Közben én meg vizeseddtem a vérnyomásom meg az egekbe szökött de nem nagyon csináltak semmit mivel még csak 35 hetes voltam. Ekkor kaptam tüdőérlelőt ha hamarabb születne babóca ne legyen gond a nagy is 36hétre született. 36hetes voltam amikor azt mondta a doki mostmár bármikor jöhet a súlya megvan 3100gr uh szerint. ekkor már fulladtam a víztöl volt rajtam vagy 15 kg bíztos. Eljött a dec 1-je reggel nem jött be az én jó orvosom mondván elment szabira de nekem erről nem szólt pedig ő beszélte meg a főorvossal hogy akkor mostmár lépünk mert nekem sem jó az hogy fulladok meg a babának sem. A reggeli viziten az osztályos orvos azt mondta nyugodtan egyek mert még nem lesz szülés meg amúgy is belgyógyászatra kell menni teljesen elkeseredtem már nagyon rosszul voltam. 10 órakkor a nővér szólt hogy vár a főorvos a vizsgálóban menjek megvizsgált ki vol nyílva a méhszály 2 újnyira azt mondta menjek pakolni mert megyek fel szűlni és onnan csak babával jövök le. Akkor kicsit megijedtem mert ugye nem volt még fájásom sem csak sok volt rajtam a víz. Gyors összepakolás egy gyors sms páromnak aki Angliába volt aztán fel a szülőszobára. Ott nem értette a szülésznő hogy miért vagyok fent hisz még van időm de azt tette amit mondtak neki. Felhelyezték a zselét egy gyakorló orvos mondhatom majd megszakadtam a fájdalontól aztán vártunk hátha tágulok de 2 órakkor nem volt még semmi. 3 órakkor odajött az egyik főorvos semmit nem mondott hogy mit fog csinálni megrepesztette a burkot. Onnan felgyorsultak az események ahogy tágultam és ahogy jött a fájás én hánytam mire jött az altatóorvos bekötni az EDa-t szinte egybefüggő fájásaim voltak 10. próbálkozásra sikerült bekötni az érzéstelenitőt. Azután jobb lett elmúlt a hányás szinte már aludni is tudtam volna. 1 óra múlva éreztem hogy múlik a hatása az edá-nak de közben éreztem hogy jön is a baba szóltam a szülésznőnek de ő azt mondta hogy még nem az 5 oerc múlva nem bírtam tovább  éreztem hogy szétszakadok akkor jött oda az orvos akire rábíztak es kiabált hogy gyorsan mert félig kint a feje a gyereknek. Hírtelen minden orvos és szülész mellettem volt. Az egyik nyonta a hasam a másik a kezem fogta a “dokim” meg a vákummal segített. 18ó05-kor 3800gr-mal és 56cm-rel megszületett a kisfiam 36hétre. A hasamra rakták aztán elvitték mert fázott. Nagyon megkönnyebbülten hogy túl voltam rajta. Felhívtam sógornőm hogy megszültem aztán apa is nagy nehezen elért telefonom.

2 napig nem kaptam meg a drágát mert nem tudta tartani a hőmérsékletét inkubátorba volt. Nem szoptathattam nem ölelhettem meg szerencsére ennek ellenére a tejem megindult. a 3. napon besárgult de már szopcsizott én meg fejtem minden szoptatás után hogyha kell adják neki pótlásban. A sárgaság nem akart múlni vércserére akarták vinni a klinikára de szerencsére megúsztuk. 6.napon azt mondták hogy ne adjak neki tejet mert attól nem megy a sárgaság. 10. napon mehettünk haza 2 és fél hónap kórház után de végre a kezemben a kisfiammal. Azóta is szépen fejlődik és vidám mosolygós baba.