<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<rss version="2.0"
	xmlns:content="http://purl.org/rss/1.0/modules/content/"
	xmlns:wfw="http://wellformedweb.org/CommentAPI/"
	xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/"
	xmlns:atom="http://www.w3.org/2005/Atom"
	xmlns:sy="http://purl.org/rss/1.0/modules/syndication/"
	xmlns:slash="http://purl.org/rss/1.0/modules/slash/"
	>

<channel>
	<title>Varoszoba.hu &#187; KisCsillag88</title>
	<atom:link href="http://www.varoszoba.hu/author/kiscsillag88/feed/" rel="self" type="application/rss+xml" />
	<link>http://www.varoszoba.hu</link>
	<description>... egy újabb WordPress honlap...</description>
	<lastBuildDate>Sun, 05 Oct 2025 01:28:19 +0000</lastBuildDate>
	<language>hu-HU</language>
		<sy:updatePeriod>hourly</sy:updatePeriod>
		<sy:updateFrequency>1</sy:updateFrequency>
	<generator>http://wordpress.org/?v=3.9.1</generator>
	<item>
		<title>Évek óta hányinger</title>
		<link>http://www.varoszoba.hu/2018/10/03/evek-ota-hanyinger/</link>
		<comments>http://www.varoszoba.hu/2018/10/03/evek-ota-hanyinger/#comments</comments>
		<pubDate>Wed, 03 Oct 2018 09:37:56 +0000</pubDate>
		<dc:creator><![CDATA[KisCsillag88]]></dc:creator>
				<category><![CDATA[Pánikbetegség]]></category>

		<guid isPermaLink="false">http://www.varoszoba.hu/2018/10/03/evek-ota-hanyinger/</guid>
		<description><![CDATA[10 évvel ezelőtt kezdődött a történet, mikor 20 éves voltam. Osszeszedtem valami hányásos nyavajat. Világ életemben rettegtem magától a folyamattól, pedig egy kezemen meg tudom számolni hányszor hánytam életemben. Aztán 20 évesen, mikor beteg lettem egyszerűen képtelen voltam feldolgozni magát az érzést és a tényt. Onnantól ilyen-olyan szorongáscsökkentő gyógyszereket kaptam, mert rendesen pánikbeteg lettem, emberek [&#8230;]]]></description>
				<content:encoded><![CDATA[<p>10 évvel ezelőtt kezdődött a történet, mikor 20 éves voltam. Osszeszedtem valami hányásos nyavajat. Világ életemben rettegtem magától a folyamattól, pedig egy kezemen meg tudom számolni hányszor hánytam életemben.<br />
<br />Aztán 20 évesen, mikor beteg lettem egyszerűen képtelen voltam feldolgozni magát az érzést és a tényt. Onnantól ilyen-olyan szorongáscsökkentő gyógyszereket kaptam, mert rendesen pánikbeteg lettem, emberek közé sem mentem szívesen, mert mi van ha nyilvánosan leszek rosszul. Aztán pár éve olvastam, hogy létezik egy olyan fóbia, aminek minden sajátossága illik az én problémámra. Emetofóbia! Tudom a betegségem nevét, de eddig a két jóhírű pszichomókus, aki kezelt csak a kezét tárta szét, mert a problémámat megoldani egyik sem tudta. Töménytelen mennyiségű Rivotrilt, Frontint, Dulodetet és Rexetint akartak belémtömni mondván, ez lesz a megoldás. Hát nem lett és végül mindegyik gyogyszerrol le is álltam. A probléma pedig hol nehezen, hol jobban kezelhető/elviselheto, de jelen van. És már 30 múltam. Gyerekvallalason nem is gondolkodom, mivel bennem van a rettegés, hogy a terhesség alatt rosszul lehetek.<br />
<br />Volt valaki hasonló helyzetben, akinek sikerült kigyogyulnia ebből? </p>
]]></content:encoded>
			<wfw:commentRss>http://www.varoszoba.hu/2018/10/03/evek-ota-hanyinger/feed/</wfw:commentRss>
		<slash:comments>2</slash:comments>
		</item>
	</channel>
</rss>
