Pszichiátriai kezelésem is más kezekbe került, lényegében felírták a gyógyszert, és kész. 2003-ban, testileg igen leromlott állapotban kerültem az új kórházamba (ami már nem volt új, 3 éve jártam már ide) Kiderült a lisztérzékenység, gyomorfekélyem és gyomorvérzésem volt, a colonoskópiát nem lehetett elvégezni, mert a sygmabélben egy olyan hajtűkanyar van, ami nem engedi át a műszert). Ekkor átállitottak inzulinra,, elkezdtem a nagyon szigorú lisztérzékeny és laktózérzékeny diétát (tojásérzékenységemről már gyerekkorom óta tudok), rettentő rossz anyagi helyzetem miatt leszoktam a dohányzásról. Ez a három tényező, + az antidepresszánsok, + a műtét hormonális hatása azt eredményezte, hogy hirtelen 25 kg-ot híztam. Mostmár a kövérség (100 kg vagyok 162 centi)is hozzájárul azokhoz a keresztcsont menti fájdalmakhoz, ami miatt sem állni, sem járni nem tudok. Szerintem a vastagbelem fáj, legalább is a fájdalom összefüggése a széklet bajokkal erre mutat.

Egyedül élek, átlagos jövedelem alatti nyugdijból egy kis garzonban. Ezek után csak azt szoktam kérdezni: Mi volt előbb, mi minek a következménye? A testi bajoktól a lelki bajokig, vagy fordítva, ?  Háromféle gyógyszert szedek a depresszióra, és ezzel egész jó a helyzet. De rengeteg testi bajom és fájdalmam nagyon nehézzé teszi az életet. Ha depresszióm romlik, annak mindíg a testi tünetek romlása áll a hátterében.  Egyszer, szép fokozatosan abbahagytam az antidepresszánsokat. Rémes lett a világ, testileg-lelkileg egyaránt, tehát gyorsan visszaálltam.. Mostmár ez így is marad.

1991-ben lett végülis az a műtét(méh és petefészkek eltávolítása) ,  ami 80-ban egy laparoszkopiás vizsgálat után elmaradt. A műtétet követő évtizedben előre haladt a diabetes (gyógyszerek), pajzsmirigy alulműködés és szinte állandó hólyaghurut, 1990-es évek második felétől  hasmenés és székrekedés szabálytalan váltakozása, puffadás, nagyon sok emésztési probléma volt jellemző. Sokszor voltam kórházban.gyakorlatilag minden eredmény nélkül. 2000-ben orvos-és kórház-váltás következett, panaszaim nem javultak. 2003-ban átálltunk inzulinra, ezzel egyidőben (néhány igen kinos, kórházban történő „eset” után) kiderült a coeliákia. Azóta a laktózérzékenység is kiderült, tapasztalati alapon. A legszigorubb diéta mellett is bőven maradtak emésztési panaszok, főként hasmenés (amit idén, 2008 tavaszától egy valószínűsithető virusos hamenés is gazdagított) számtalan nyirokér-rendszeri bajom is lett (kezelték mindenféle „pressurával”) kféle bőrbajok, 2007 nyarától karomon és combomon  viszkető kiütés, amit hónapokig a Salazopirin hatásának, majd pszoriázisnak diagnosztizáltak, utána Lichen ruben planus-nak, (még ez volt a legjobb, mert  kezelés hatására negyedére csökkent.) A dermatitis herpetiformis Duhring diagnózis a cukor-szakorvosomban merült fel, nem a bőrgyógyászban. 50 évi dohányzás után 2003-ban leszoktam (néhány tapasz segítségével, lényegében anyagi okoból:a nyugdíjam nem bírta); bélbolyhaim rendbejöttek, az inzulin elősegítette a szénhidrát-emésztést, na szóval 25 kg-ot felszedtem (némi TSH eltérés is benne van). Ennek következtében (vajon?) olyan csipő-forgó fájdalmaim vannak, hogy alig birok járni.(orvosi terápia: fogyjak le…..majd akkor nem fog fájni. De hogyan?) 1997 óta depresszióval is kezelnek (állítólag az is hízlal).

A legszigorúbb diéta mellett is vannak bél panaszaim, főként hasmenés. Hogy mitől? Mindig kíderül valamiről.

2005-ben megműtötték az aranyeremet és találtak egy repedést, (fissurát), azt is rendbehozták, azóta legalább hólyaghurutom nincs. Most jelent meg egy könyv Juhász Márk szerkesztésében a coeliákiáról, megvettem 4 orvosom számára, hátha ennek alapján „meg tudnak gyógyítani”, vagy legalább csökkenteni tudják a tüneteket és javítani a közérzetemet. De jó is lenne!

Addig is nagyon jó lenne, ha jobban lehetne ismerni a több allergiára vonatkozó étel adatokat.Alisztérzékeny oldala a netnek nagyon sokat segjt