Nem történetet írok, hanem egy filmet szeretnék javasolni Nektek. Roppant tanulságos. Minden beteg és egészséges embernek látnia kellene. Az előbb rossz helyre linkeltem, szóval most itt is megosztom.http://www.youtube.com/watch?v=v46tnRNudE8

Mielőbbi gyógyulást kívánok mindenkinek!

Kerüljétek a pszichiátereket és a gyógyszereket. Inkább hallgassatok a belső hangokra. A gyógyszerek kitisztulása után talán tisztábbak lesznek a belső hangok.

Ha valaki szeretne velem dumcsizni : horvath.eva7777@gmail.com

Hivatkozzatok a várószobára, hogy tudjam honnan kerestek. Szívesen “beszélgetek” bárkivel ingyen és bérmentve. Örülnék, ha segíthetnék.

Egy éve élek együtt a barátommal. Nagyon szeretjük egymást. Már az első két-három együtt töltött hónap után észre vettem, hogy “nehéz, hirtelen természete van”. Én egy türelmes, tapasztalt, jó emberismerő lány vagyok, gyakran mégis érthetetlennek találtam a viselkedését, indokolatlan dühkitöréseit, óránkénti/percenkénti hangulatingadozásait. Próbáltam megnyugtatni. Nem szeretek veszekedni, általában tudom fegyelmezni az indulataimat.

Ma volt egy hatalmas veszekedésünk a kutyám miatt. Meg akarta ölni annak ellenére, hogy szegény semmit nem csinált. Kérdeztem, hogy miért. Ő azt válaszolta, hogy azért, mert idegesíti, mert undorító és egyszerűen azt akarja, hogy meghaljon. Ez a kutya 15 éves, tehát már akkor is velem volt, mikor mi elkezdtünk együtt járni. (Egyébként egész kapcsolatunk alatt utálta a kutyámat.Gondolhatjátok, hogy egy 15 éves öreg kutya nem sok vizet zavar, tehát tényleg nem volt semmilyen konfliktus helyzet.) Az incidens után természetesen közöltem, hogy ez így nem mehet tovább. Már életveszélyesek a dühkitörései. Ezeket én úgy érzem nem tudom már kezelni, bármennyire szeretem őt. Ekkor közölte velem, hogy “Vagy a kutya, vagy én.” Ilyen kérdést (elnézést) normális, egészséges ember nem tesz fel. Szavakkal ugyan nem, de a viselkedésemmel és az arckifejezéseimmel tudtára adtam, hogy ezt így nem tudjuk tovább folytatni együtt. Ekkor közölte velem, hogy borderline szindrómában szenved.

Órák óta olvasom a neten a borderline szindrómára jellemző tüneteket. Rajta megfigyelhető/észrevehető minden az öngyilkosságot kivéve. Természetesen az enyhe xanaxos (1 levél 0,5-ös) próbálkozás már megvolt.Önmegsebzés, önpusztítás stb. Nem akarom az összes tünetet leírni, hiszen jól ismeritek. Az olvasottak alapján teljesen rá illik a jellemzés, tehát nem színészkedik és nem kifogást keres.

Hát röviden ez a helyzet.

Azt is olvastam, hogy ez nem betegség, ez egy állapot. Hogyan tudnék hatni rá, hogy fegyelmezze magát? Mi a helyes? Mikor jön a dühkitörés, szembesítsem a betegségével? Kezdjem el mondani, hogy ez most nem te vagy, hanem a betegség kezd előtörni, úrrálenni rajtad? Vagy hogyan kezelhetném ezt a helyzetet szerintetek? Még bírom egy darabig, de nem szeretném, ha magában vagy bárki másban kárt tenne és valami szörnyű dolog történne. Szerintetek tudok neki segíteni türelemmel, figyelemmel, szeretettel, vagy helyesebb lenne, ha szakítanánk mielőtt valami tragédia történik? Segíthetek neki, vagy jobb, ha magára hagyom és talán egyedül képes lesz a gyógyulásra?

Én tényleg energikus, vidám ember vagyok, telis-tele pozitív energiával, de úgy érzem, hogy ez az energia egyre fogy. Ha nem találok valami megoldást, hogy segítsek, el kell hogy engedjem, mielőtt engem is tönkre tesz.

Még egy kérdésem lenne:

az olvasottak alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a probléma oka a gyermekkorban keresendő. Kedvezőtlen családi háttér, elfoglalt szülők, figyelem/nevelés hiánya, esetleg agresszív szülők. Helyesen értelmeztem az olvasottakat? Ha nem, mi lehet az oka ennek az állapotnak (betegségnek)?

Szerintetek mit tegyek? Nagyon szeretném, ha végre boldog lenne.

Mindenkinek mielőbbi gyógyulást kívánok és azt, hogy találjatok egy megértő, kedves partnert, aki kirángat benneteket ebből a rossz álomból.

sziasztok