végig olvastam jó pár történetet, és elkell mondjam sokáig nem értettem a személyiség zavarokat, a pánikbetegséget stb.eddig elkerült minden ilyesmi, de nem kizárt,hogy én leszek a következő. Érdekelne a borderlinos világ nem az amit általánosságban tudok. Arra vagyok kíváncsi,hogy miként élitek meg a napot, reggeltől estig, biztos e hogy nincsenek tartós kötéseitek, mennyire féltek, mennyire tudtok szeretni, vissza térnek e az életetekbe a régi emberek, és a szeretet és a gyűlölet váltja e egymást, vissza tére vagy elmúlik. életem legnagyobb szerelme egy borderlinos fiú. Sokan hőzöngenének ,hogy egy személyiség zavaros ember maga sem tudja kicsoda, mi az amiért ragaszkodni lehet hozzá, nos én azt gondolom,hogy a stabil boldogságban legalább pillanatokra önmagatok vagytok. Tudom mert megéltem. Millió álarc van, de az önfeledt pillanatokban nincs.