A feleségem kis vérnyomáseséssel magyarázta a dolgot és rávett egy kávé elfogyasztására (nincs vérnyomásproblémám amúgy). Ezután próbáltam rendesen elkezdeni végre a napomat, de mikor a kutyasétáltatáshoz cipőt akartam húzni a szédülés nagyon erősen támadt és ettől már hányinger is jelentkezett. A következő órákat a fürdőszoba kövén töltöttem a rohamokban rám törő hányás közben csak rövid pihenőket tartva. Vizsla kutyám aggódva figyelte, hogy csak ülök ott egyre kimerültebben.

A feleségem aggódó telefonjai után beadtam a derekam és kihívtuk az ügyeletet, akik aznap igen elfoglaltak voltak és így csak pár óra múlva ígérték magukat. Január utolsó napjai voltak, épp tombolt az influenzajárvány. Erős volt a gyanú, hogy én is megnyertem valamit, de azért szokatlan volt ez és nem hasonlított semmi korábbi bajomhoz. Hasmenésem és lázam nem volt – csak a folyamatos szédülés és hányinger.

Koradélután az ügyelet kiérkezett. Addig már eljutottam az ágyamig négykézláb, és ha nem mozogtam, csak nyugodtan feküdtem az oldalamon, akkor nem volt baj. Az ügyeletes orvos mikor megtudta, hogy nincs lázam rákérdezett, hogy nem meszesedik-e a nyakam. Kénytelen voltam igennel felelni, mert bizony évek óta gubbasztva a számítógép előtt, kialakult nálam egy állandó kis nyakfájás és tapintható hupli a gerincemen, nyaktájékon – node hogy jön ez ide most??

Az ügyeletes orvos azonnal egy egyensúlyrendszerben keletkező zavart diagnosztizált, amellyel a később érkező háziorvosom is egyetértett és beutalt egy neurológiai vizsgálatra, hogy biztos legyen dolog. A Nyírő Gyula kórház szerencsére közel van a lakhelyünkhöz, de számomra igen hosszúnak tűnt aznap az utazás autóval. Folyamatosan hányingerem volt és szédelegve meredtem magam elé az anyósülésen. A neurológián (de rosszul hangzik, hogy ilyen helyekre kell járnom) megvizsgáltak (csukott szemmel egyenesen járás, újjak szemmel követése, stb.) és ott is, egyetértve a kollégák véleményével, egy ú.n. “jóindulatú helyzeti szédülés” betegséget (rövid nevén “bppv”) állapítottak meg nálam.
A BPPV lényege, hogy az egyensúlyi rendszerben zavar keletkezik azért, mert az ott normálisan is előforduló kalciumkristály darabkák összeállnak nagyobb darabokká és lerakódnak az egyensúlyi szerv ívjáratainak érzékelőire, ami miatt azok helytelen pozícióadatokat küldenek az agyba. Mivel az agyba érkező fejpozíció adatok nem egyeznek meg azzal, amit a szem is érzékel, ebből egy kis kavarodás keletkezik, ami erős szédüléssel jár.
Pontosabb leírás a Dr.Info-ból: http://www.dr.info.hu/drinfo/pid/0/betegsegKonyvProperties/oid/0/KonyvReszegyseg.4_1781

A betegség leírásában az olvasható, hogy gyakori betegségről van szó, de én magam és a barátaim, családtagjaim és bárki, akinek azóta is meséltem róla, még sohasem hallott róla. Mindenki aggódva érdeklődött hogylétem iránt. Gyorsan elterjedt a híre a bajomnak, hisz úgy volt, hogy aznap még dolgozom és este pedig bowlingozós, vacsizós ünnepelés lesz.

Nagyon pozitív tapasztalatom volt az problémámban érintett orvosokról. Gyakorlatilag azonnal a helyes diagnózist állították fel és hatékony segítséget kaptam.

Ennek a nagyon furcsa betegségnek a gyógymódja is elég érdekes. Gyakorlatilag attól gyógyul, hogy – speciális gyakorlatokkal – kiváltjuk a szédülésrohamot. Az összetapadt kalciumrészecskéket újra szét kell oldani, és a lerakódást feloszlatni. Ezért fejforgatásból, hátradőlésből és újra felülésből álló mozdulatsorokkal kell naponta többször is “kínozni” önmagam. Ugyan gyógyszert is kaptam, de a lényeg a kitartó gyakorlatozás, amíg csak ki tudjuk váltani a szédülést. Elméletileg így 3-4 hét alatt teljesen és véglegesen meggyógyul a beteg.

A gyakorlatban a fejmozgatásra és hátradőlésre jelentkező, „borzalmas szédülés és utána vágta a WC-hez hányni” típusú kúra tényleg nagy akaraterőt és kitartást igényel. Nálam külön hajtóerőt adott a minél keményebb öngyógyításhoz, hogy két nappal később indultunk sívakációra. Szédüléses betegséggel síelni menni… Nos mi is azt gondoltuk, amit Önök most.

Szerencsére két nap alatt alábbhagytak a szédülésrohamok és ki tudtunk utazni Ausztriába. Még a vezetést is vállalhattam. Azt hittem, hogy olyan szerencsés vagyok, hogy 3-4 hét helyett én két nap alatt túl leszek az egészen. Sajnos annak ellenére, hogy minden jól ment és az első napokban vígan szórakoztunk a napsütötte hegyekben, egyik reggel újra teljes erővel jelentkeztek a tünetek. Aznap a szálláson kellett maradnom és a hazautazás napja is borzalmas kínokkal köszöntött rám. Azóta, már itthon is visszatért egyik nap a rosszullét, de az utóbbi 4-5 nap tünetmentes. Igyekszem csinálni a gyakorlatokat, és minden reggel aggódom kicsit, hogy vajon megint szédülök-e majd, amikor felülök az ágyamban.

Hogy mi okozhatta ezt az egészet nálam? No ezt nem tudni pontosan. Az bizonyos, hogy nem tesz jót, hogy 9-10 órát mozdulatlanul ülve töltők egy számítógép előtt és ettől már „beállt” a nyakam.
Amint túl leszek rajta, kérek majd gyógymasszőri beutalót, és újra eljárok sportolni, legalább hetente kétszer. Ez amúgy is nagyon javallott minden ülő munkát végzőnek, de én most kaptam egy figyelmeztetést, hogy ezt komolyan is kell venni.