Ez az első oldal amire téved a témát illetően az érintett. Most nem akarok itt a hős megmentő szerepében tetszelegni, nem küldetéstudatom van, ( mint ahogyan azt a hozzászólásomban írtam neked) csak nagyon nagyon sajnálom azt a rengeteg értékes embert akik ebbe a csapdába esnek és betegeivé válnak az alkoholnak. Aztán meg ha észbekaptak magukra vannak hagyva és nincs kiút, csak a szégyen, a bűntudat és hasonlók.

Az alkoholizmus és a depresszió karöltve járnak egymás mellett. Te írtad nekem mennyire sokat dolgozol egy nap, hát azért kívánod az alkoholt, mert munka után ezzel kezdtél el lazítani, pihenni és ehhez a szokásodhoz kötődve fon körbe alattomosan, csak a cselekvés szintjén is. Meg hozászokást ez mellett kémiai úton idéz elő kicsit később, mint a drogok, egyszercsak az agyad nem fogja többé termelni azt ami az alkoholtól lesz, a lazításhoz, a jó közérzethez fontos kis vegyületeket. Amikor már depis is leszel nem szabad tovább rendszeresen inni, mert akkor tényleg ördögi kör lesz a vége. Aztán meg nagyon nehéz szakember segítségét egyáltalán elfogadni is , meg  felkutatni, utánajárni!

Nekem fura, hogy hol vannak innen az addiktológusok, orvosok, pszichológusok, mega tudós professzorok virtuálisan kinyújtott segítő jobbjai, vagy legalább egy a várószoba falára kifüggesztett tájékoztató, kit, mikor, hol lehet elérni a problémával…Melyik kórház fogad jobb útra térni szándékozókat? Gyorsan kell ám a válasz, mert a pia résen van és hipp-hopp elszáll az elhatározás!!!!!!!! Hallani féfüllel anoním alkoholisták csoportjáról, de hol? A várakozók itt egymásra nagyon nyitottak, de valaha kinyitja valaki a rendelő ajtaját itten ebben a várószobában?

Pihe! Ne tituláld magad alkoholistának, nehogy tényleg az legyél a végén! Állj talpra! Szedd össze magad, írd be a netes keresőbe anoním alkoholista, stb. azért szerintem van remény.  Bocsánat ha sértő lett véletlenül valami, nem szándékos. Ma nagyon rossz hírt kaptam családtagot illetően és nem tudok aludni, ki vagyok borúlva. Puszi mindenkinek!

Most az jutott eszembe, hogy a magány az egyik legrosszabb dolog ami egy depresszióssal történhet, és ez ellen tenni kell. Eleve érdemes végiggondolni mitől is lesz valaki magányos, tudom ez az állapot kívánja is a magányt, hogy fenntarthassa magát az a kisördögszerű lelkiállapot. Most a párkapcsolatokat veszem előre, bár a barátságokban is sok a vigasz.

Elénk vetítik az ideális nő és férfi külsőket és ha nem ezek alapján nézünk ki, mivel sokan ha elhiszik, hogy csak ez az egyoldalú megjelenés a vonzó, akkor a fellépésünk bizonytalan, bátortalan, nem hiszünk abban, hogy tetszeni fogunk annak akinek szeretnénk és meg sem próbáljuk, vagy korán feladjuk a keresgélést meg a hódítást. Nem csak az lehet szeretetre méltó aki jó megjelenésű, hanem az is aki kedves, nyugodt, kellemes a viselkedése és képes a törődésre, tudja a szeretet fogadni és adni. A másik oldalon meg ha valaki az ideálnak megfelelő partnert keres és külsőleg ítél, nem is ad esélyt annak aki kicsit is “hibázik valamiben” , akkor ítéletnapig is várhat ha nincsen szerencséje. És minderre van egy szerintem jó meglátásom: AMIKOR VALAKI JÓ HOZZÁNK ÉS JÓL ÉREZZÜK MAGUNKAT VELE, AKKOR MÉG HA NEM IS SZÉP AZ A VALAKI, AKKOR IS SZÁMUNKRA EGYRE SZEBB ÉS SZEBB LESZ! NAPRÓL NAPRA SZEBBNEK LÁTJUK ÉS TELJESEN EL LEHET FOGADNI OLYAN EMBERT , MEG FEL LEHET VÁLLALNI OLYAN EMBERT AKI AKÁR CSONKA VAGY KÜLSŐLEG NAGYON ELTÉR AZ IDEÁLISTÓL. Aki társas kapcsolatban él, mindig jobban boldogúl, hol az egyik segít valamit, hol a másik. Van támasz minden helyzetben, könnyebb venni az akadályokat. Olyan sok a magányos ember és ez nem egészséges dolog…

Eleve vannak akik nem is akarnak olyan személyekkel még szóbaállni, vagy barátkozni sem, akik nem az elképzeléseik szerintiek. Pedig komolyan mondom nekem volt rá példa, hogy olyan személy segített, meg vígasztalt és adott tanácsot és barát lett, aki kezdetben közömbös vagy kicsit ellenszenves is volt.

Szóval ami nagyon sokat segíthet egy depresszióban szenvedőnek, ha megtanul konnyedén kapcsolatot felvenni embertársaival, csak bátran dumálni kell és jön minden magától. Könyvtárban valószínűleg ilyen jellegű könyvek is garmadával várják, hogy kiolvassa őket valaki. Szép napot!

Lecsúsztok a lejtőn és árnyékai lesztek csak annak akik lehetetek volna, majd ez kb 1-2 évtized múlva tudatosul. Addig meg a jó állásokat és karriereket lehet éppen azok ragadják magukhoz akik a suliban elzüllesztettek benneteket. Sok gonosz fiatal van, akik kispéciznek valakit és oltogatják, úgy tesznek mintha vele tartanának,- sajnos láttam ilyet fiatal koromban, -aztán a háta mögött meg azon szórakoznak , hogyan hányta össza magát a bulin és ki kaparintotta meg a nőjét, stb. (egyébként a droggal is hasonló a helyzet, csak ott még egy háttér szervezet is van, vagy kis családi vállalkozás, és mert nem akarnak dolgozni, maguk köré gyűjtenek pár függő drogost, akik termelik nekik a manit.) Közben a szerencsétlen a testi, szellemi fejlősésben is lemarad. A másodlagos nemi jelleg sem alakul ki annál aki a serdülő korát végig züllötte. Férfiatlan külsővel nehéz csajozni. Majd lehet seggen csúszni szépen lefelé a lejtőn. Kialakul az alkoholtol, egy rideg, embergyűlölő személyiség, aki álandóan ideges, goromba, túl érzékeny, ugyanakkor vágyik a társaságra, legyen aki hallgatja a begyöpizett süket dumáját ,de nincs az a normális ember aki elbírná viselni, csak a hasonszőrüek vagy a kocsmáros, aki lenézi, mint a szart, semmibe veszi csak a pénzét akarja. Az ittas ember sokat dumál, kibírhatalanul sokat jár a szája, idegesítő lesz a környezetének. Közben olykor-olykor dühöng egy párat, ha kell ha nem keresi a bajt, csak legyen indoka inni, ezért kötekedő lesz. Főleg ha jelentkeznek az elvonási tünetek, az ugyanolyan rossz neki mint a részegség utáni másnaposság. Tönkre teszi maga körül az embereket, akik kitartanak mellette, de nem züllenek vele. Jön az elmagányosodás, a depresszió, még több ital… Jaj inkább olvassatok valamit az alkoholizmusról. Sok jó könyv van, ezt így nem lehet leírni. Pár mondat kevés ehhez.

A sok szép élmény amit tud nyújtani ez a világ, mind kimarad az italos napok sokasága miatt. Nyomor, nélkülözés, pénztelenség, miegymás jár még vele. Aki meg a depressziója miatt menekül az italhoz ugyanígy jár csak pepitában, hasonlóan, és elvágja maga mögött a gyógyulás felé vezető visszautat. Persze időnként kis pia jó tud lenni, kicsit fellélegzik a szorongástól, idegességtől, stressztől megszabadult ember. Ilyenkor pihenni kell , meg azokat a dolgokat gyakorolni, amik nem mennek józanul. De nagyon kell vigyázni csak ritkán tegye ki magát az ittas állapotnak az aki vigaszt és menedéket keres. Meg csak mértékkel, hogy az emberi mivoltát megőrizze. A függőség alattomosan hatalmába keríti az embert, mindenkinél más az időpont, hogy mikor. Minden jót nektek!

Ezek nagyin klassz gondolatok tőlem azok után, hogy most kicsit kaptam a pofámra és a dicsőség kizárólag Xy- t illeti érte!

-Óvakodj az állatoktól ha inni mennek és az emberektől ha inni voltak!
-Különös ember a házmester: este sört iszik, reggel havat hány.
-Mindenütt jó…de mindig elzavarnak.
-Már látom a fényt az alagút végén… de miért dudál?
-Az élet előttem áll…és nem látok tőle semmit!
-A gyermek lényege: nagy hangzavar, némi kosszal.

Csend

Oly mély a csend körül, hogy szinte hallom,
hogyan szitál a holdfény ablakomra…

Egy furcsa hang idegen dalra gyújt szívemben,
s vágyról dalol, amely nem az enyém.

Mondják: ősök, kik kora sírba mentek,
erükben ifjú vérrel, vérükben roppant szenvedéllyel

s lobogó nappal szenvedélyeikben, jönnek,
el-eljönnek tovább folytatni bennünk a kettéroppant életet…

Oly mély a csend körül, hogy szinte hallom,
hogyan szitál a holdfény ablakomra…

Ki tudja, lelkem, ezredév után
kiben fogod te is dalolni egykor

édes húrján a csendnek,
éj hárfáján- a szívbe fúlt vágy

s a kettétört élet-remény dalát?
Ki tudja?…

1. Alakítsa ki magában azt a fukarságot, hogy a saját alapvatő szükségleteire sajnáljon költeni.

2. Sétálgasson heti kétszer éhesen, pénz nélkül valamelyik plázában az éttermek előtt. lehetőleg üljön is le és nézze ahogyan falatoznak a többiek.

3. cigarettára és kávéra nem kell sajnálni a pénzét. A cigizéstől folyamatosan egy érdekes belső fáradtságot fog érezni, ami meggátolja őt, hogy legyen energiája az élet dolgaihoz, mellesleg az immunrendszert is kellőképpen leterheli, a koplalás mellé célszerű. Elősegíti a kávé kívánását.

4. Nézegesse az utcán a kutyatermékeket, habos köpeteket, ha légy is van már a környékén engedje magára szállni egy kicsit.

5. Észlelt betegségekkel már csak akkor fordúljon orvoshoz ha a szövődmények tüneteit is kezdi érezni és alig elviselhető már, akkor van remény arra, hogy már a legjobb indulattal sem segíthet a doki, így aztán a fukarságával szembeszállhat lelki gyakorlatként, vívódhat, amikor kénytelen a gyógyszerek tömkelegeire költeni.

6. A gyógyszereket szedve gondoskodjon a további éhezésről, rossz táplálkozásról, sok cigiről és kávéról mert akkor nem fog eléggé hatni egyik gyógyszer sem. A kávé majd élénkíti a negatív gondolatokat közben, meg kihajtja a vizet a szervezetből a vízben oldodó vitaminokkal együtt.

7. Eleget aludni szintén nem szabad, ebben segít a délutáni feketekávé. Tudni illik az alvás alatt regenerálódik a szervezetünk. Az idegeknek ez a jó hatás kell a depi felé vezető úton. Az alvás 3- 4 órára rövidítése fontos.  Ekkor méregtelenít leghatékonyabban a máj és a vese. Meg a védő immunanyagok is ekkor termelődnek a leggyorsabban…stb.

8. Érdemes azokra a napokra túlórát, mellékállást vállalni amikor a rokonok, barátok szabadnaposak, nehogy legyen társaság körülötte, akik kicsit helyreteszik. Ha véletlenül találkozik valakivel közülük, ezen a szerencsétlen véletlenen ki kell provokálni egy kis megsértődést.

Egyenlőre ennyi jutott eszembe. Ha van valakinek hasonló ötlettára , segítsünk már szegény párának, hogy kicsit depis lehessen. Légyszi írjatok ti is neki! Köszike!

szeretném megkérdezni, van-e valaki aki megbírkózott már hasonló sorscsapással?

A férjem heti rendszerességgel sörözik és ha részeg nagyon sokat beszél, nem hagy nyugton egész nap. Ha próbálok kitérni előle, vagy igyekszem valahogy leszerelni, megsértődik, duzzog, veszekedni kezd. A depresszió tüneteit érzem magamon, amit már korábban sajnos évekig átéltem (szerencsére kihevertem, elmúlt magától) , nagyon nem szeretném a búskomorságot újból megtapasztalni, meg minden egyebet ami ezzel jár. Válás egyenlőre nem jöhet szóba, mert pici gyerekünk is van és gyeden vagyok vele. Nincs senki akihez menekülhetnénk a zűrös napokon.

HOgyan lehet ezt derűsen kibírni? Mi a trükkje? Sokat olvastam már az alkoholizmusról, de azon kívül, hogy az ismereteimet gyarapította, nem tudom átültetni az életünkbe. A pszicholódgusom adott egy szórólapot “a férfi depresszió” címmel. Lehet ez a baja és az alkoholhoz menekül enyhülésért. Talán már mindkettő a betegségig fajult nála?

Ha valakinek van ilyen irányú tapasztalata , hálás lennék a tanácsokért. Milyen érvekkel lehet orvoshoz, szakemberekhez irányítani egy nagyon makacs embert, akiről minden lepereg? Köszönettel!

Krisztina