Rosszul voltam,nem csak lelkileg,de fizikailag is. Szinte minden átmenet nélkül sírógörcsök törtek rám,a nap bármely szakában. Volt,hogy éjjel is arra ébresztett a párom,hogy hangosan sírtam.

Július 19.én, 16 hetesen spontán elvetéltem,ez volt a második tragédia ami majdhogynem anyu halála után egy hónappal történt. Ez a 2történés nagyon sok volt nekem. Csak feküdtem,azt gondoltam semmit nem kell tennem,csak ágyban maradni és megvárni amíg meghalok,mert az jó lesz,mert véget vet a szenvedéseimnek. Mert a párom sem ezt érdemelné, neki is könnyebb lesz,ha majd meghalok. De ő nem adta fel,elhatározta,hogy nem hagy meghalni. Hozzátartozott a dologhoz,hogy egyáltalán nem csináltam semmit itthon. Hegyekben állt a koszos ruha,a konyhában a mosatlan edények,stb. Azonkívül CSAK feküdtem és sírtam. Nem fürödtem,nem fésülködtem,fel sem öltöztem, hiszen minek is az,úgyis meg fogok halni,ahhoz egyik sem kell. Azonkívül nem ettem és nem is ittam,amíg a párom haza nem ért és nem erőltetett belém némi ételt és vizet. Annyi időre sem keltem fel,hogy elmenjek a hűtőig és kivegyem a vizet. 3 hétig ugyanabban a pizsamában voltam. A halál pedig csak nem jött.

Mivel nagyon szégyeltem is a kialakult helyzetet,3 hét után felkeltem,megfürödtem,kitakarítottam,de egyáltalán nem voltam jól. Csak annyi történt,hogy nem akartam,hogy a takarítást és a mosást a páromnak kelljen megcsinálnia, miután hazaért 12 órányi fizikai munka után.

Erőlködve bár de már csináltam ezt azt,viszont csak rá való tekintettel,semmi egyéb motiváció nem sarkalt.

Október 2.án jött a következő tragédia híre – imádott nagymamám is meghalt.

Megint a gödör alján találtam magam. Egyáltalán nem kommunikáltam a páromon kívül senkivel,de velem sem sokat,csak a leg szükségesebbeket. Nem mentem világosban az utcára,mert azt gondoltam,hogy mindenki látja rajtam,hogy mennyire semmire kellő vagyok,hogy nem érek semmit. A kommunikáció sem volt zökkenőmentes idegenekkel, pl a szomszédokkal,vagy a boltban. Akárhányszor próbáltam beszélni,mindíg csak sírtam,hang nem jött ki a számon.

Most január van,11.e,de még mindíg nem vagyok jól. Motiválatlan vagyok és egyre lustább.

Nem tudom mit kellene tennem,hogy vissza kapjam a régi önmagamat.